Egyetlen utca, tér vagy iskola sem viseli Kecskeméten a Homokai nevet. Pedig a város nagy szülötte, Homokai Pál - a tanár, az irodalmár, a költő - korának kiemelkedő képviselője volt. Elsősorban a magyar nemzeti nyelv megteremtéséért folyó harc szervezésével és pedagógiájának haladó szellemiségével kapcsolódott be az ország megreformálásának nemes küzdelmeibe. Emellett csodálatos ember volt.

Homokai Pál 1804. június 8-án született. Szülei zsellérek voltak. Gyermekéveinek nagy részét a mezei munkák színhelyén, tanyán töltötte, azután bekerült Kecskemétre, az evangélikus egyház egytantermes, egytanerős iskolájába, oda, ahová később Petőfi is járt. Olyan okos volt, hogy szülei szegénységük ellenére is továbbküldték a pozsonyi evangélikus gimnáziumba. A fiú határtalan lelkesedéssel tanult, pedig német és szlovák diáktársai sokszor kinevették pallérozatlan magyar beszéde miatt. Homokai jellemére vall, hogy erre így emlékszik: „ezt is köszönettel veszem jó atyafijaimtól, mert kárhozatos szokásuknál fogva megtanítottak minden Nemzet általányos tiszteletére és megbecsülésére.”

Diákévei alatt, amikor még tilos volt a tanulók körében a magyar nyelvű beszéd és a magyar nyelvű könyvek használata, Homokai Pál megkezdte irodalom- és nyelvszervező tevékenységét. Megalapította a Selmeci, majd a Pozsonyi Magyar Társaságot, amelyekben rendszeres nyelvművelő és irodalomnépszerűsítő munkát végeztek, segítették írói pályák elindulását és a magyar nyelv ápolását. Ezekben az években a nemzeti nyelv megteremtéséért és elterjedéséért való küzdelem egyet jelentett a leghaladóbb nemzeti, függetlenségi törekvésekkel. A fiatalember hihetetlen energiával dolgozott. Tanulmányai és vezetői munkája mellett könyvtárat alapított, dalárdát szervezett, közben görög és latin költők műveit fordította. Később megszülettek a saját szépirodalmi munkái, művészi értékű versei, drámái. Nem sokkal ezután publicisztikai tevékenységbe fogott: kiadta a Kis-koszorú című hazafias és haladó gondolkodású irodalmi diákfolyóiratot, amely nagy hatással volt a fiatal Petőfire. Tanulmányai befejeztével Homokai a losonci líceim tanára lett és 22 éven át oktatott az intézetben költészet- és szónoklattant. Közben saját költségén megjelentette híres, Magyar Költészet című stilisztikai és irodalomelméleti munkáját, amelyből nemcsak diákjai, hanem korának nagy költői is tanultak.

Homokai 1855-ben költözött haza szülővárosába – feleségével és gyermekeivel együtt. Távollétének ötven éve alatt Kecskemét némi változáson ment keresztül. Már minden egyháznak megvolt a maga elemi iskolája, ezekben neves tanárok oktatnak. A városban volt már három laktanya, öt vendégfogadó, huszonöt kocsma, könyvnyomda, két gyógyszertár, kórház és postahivatal… Ilyen viszonyok közt telepedett le és lett a Református Kollégium tanára Homokai. Zseniális pedagógus volt. Egyik tanítványa így ír róla: „Ami bánásmódját illeti, az páratlan humanitású volt, milyet még azon időben igen kevés tanár részéről lehetett tapasztalni. Tanítványait magázta, s a botbüntetést – amely akkor annyira uralkodó volt – eltörölte.” A sors mégis úgy hozta, hogy szülővárosában csak háromévnyi tanítás adatott neki. Ötvennegyedik születésnapján, 1858. június 8-án végzett vele a Kecskeméten dúló kolerajárvány.

Fejes Maja