Az élő tárgyak otthona25

A második világháború után keletkezett legnagyobb népi iparművészeti gyűjtemény a hírös városban található, a régi serházban. Az 1984 decemberében megnyílt Népi Iparművészeti Gyűjtemény impozáns belső terekkel rendelkező, az átlagnál jóval tágasabb – mintegy 800 négyzetméteres – kiállítóterében méltó helyet kapott a népi iparművészet mind az öt fő szakága (faragás, fazekasság, hímzés, szövés, népi kismesterségek). A legidősebb nemzedék, neves alkotók - pl. a fafaragó Kapoli Antal és fia, a hímző Kis Jankó Bori, a fazekas Kántor Sándor, Gerencsér Sebestyén - munkái mellett a fiatalabb, még ma is aktívan alkotó korosztály munkái is megtalálhatók a kiállítóhelyen, kellően reprezentálva hazánk etnikailag jeles tájainak népi iparművészetét. Később az állandó kiállítás Zana Dezső kalotaszegi gyűjteményével bővült.

A több mint 1500 saját tárgyat bemutató
jubileumi kiállítás részlete

A megnyitás óta a múzeum tevékenysége folyamatosan változik. Az állandó kiállításon túl időszaki tárlatokon mutatják be élő népművészetünk színe-javát. Helyet adnak szűkebb környezetünk kiemelkedően tehetséges alkotóinak éppúgy, mint az ország távolabbi vidékein élő népi iparművészeknek. A tárgyi népművészet megismertetésén túl lehetőség nyílik ennek megszerettetésére is különböző szakkörök keretében, komplex családi délutánokat is tartanak a népszokások, népzene, néptánc bemutatására. Az érdeklődő csoportok részére kézműves bemutatókat szerveznek, ahol népi iparművészek bepillantást nyújtanak mesterségük titkaiba, a látogatók végignézhetik az alkotómunka folyamatát. A múzeum sajátosan szép, hangulatos, csendes udvarát is hasznosítják. Néhány éve hagyományos kemencét és tűzhelyt építettek, amely népi ételkészítő bemutatók helyszínéül is szolgál. Programjaikat kellemesen kiegészíti egy-egy kemencében sült pogácsa, lángos látványa, illata és íze.

Az árnyas udvaron felépített kemence

A Népi Iparművészeti Gyűjtemény munkatársainak célja az, hogy a magyar nép sajátos kultúráját tükröző alkotások ne merevedjenek vitrinbe, falra kerülő dísztárgyakká, hanem a hagyomány talaján állandóan formálódva, korunk követelményeihez igazodva használati tárgyakká nemesedjenek. Kriskóné Dávid Mária, a gyűjtemény igazgatója munkájukról így vall: „Szeretnénk megőrizni azokat a napjainkban születő alkotásokat, amelyekben népművészetünk évszázadok alatt kikristályosodott legfontosabb stílusjegyei visszatükröződnek. Ezek nem dísztárgyak, hanem használható eszközök, így életünk szerves részei. Fontos ismerni is ezeket a tárgyakat és készítőiket. Célunk és törekvésünk épp ezért az is, hogy minél többen elsajátítsák a kézműves technikákat, és így találkozzanak az alkotás örömével.”