100 éve, 1916. május 14-én született Méhes György Kossuth-díjas romániai magyar író, meseíró, műfordító.

A kiváló erdélyi író - Csoóri Sándor nagy mesélőnek nevezte el őt, s később sokan ekként emlegették - vidám családregény-sorozatának első kötetén, a Micsoda társaság című művén alapszik a kecskeméti Katona József Színház következő évadának egyik gyermek- és ifjúsági bemutatója. A darab dramaturgja, Németh Virág így összegezte, miként hatott rá Méhes György regénye: „Amikor először lapoztam fel a Micsoda társaságot, rettenetesen megrémültem - Nem túl boldog szerző Méhes György? A regény lapjain nem túlzottan idilli állapotok uralkodnak? És egyáltalán: hogy néz ki ez a rengeteg boldogság a színpadon? Aztán ijedtségem hamar elillant, mert helyét az izgatottság vette át. Ez az idill nem átverés! Méhes György Nagy Elekről és családjáról ír! A jókedv, a vidámság, a mindennapokban fellelhető öröm, mely áthatja családregényeit, valójában nem hamis. Útmutatásul szolgálhat mindenki számára: Ha megfelelően nézed az életet, kiegyensúlyozott, sőt, mi több, akár még boldog is lehetsz... És ennél fontosabb üzenetet elképzelni sem tudok.”

Méhes György Nagy Elek néven Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot, ahol édesapja ügyvédként dolgozott. Tanulmányait a kolozsvári református gimnáziumban végezte. Az érettségit követően - apja kívánságára - a kolozsvári I. Ferdinánd Királyi Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, jóllehet a jogi pálya egyáltalán nem vonzotta. Ideje nagy részét az egyetem könyvtárában töltötte, ahol elsősorban színháztörténeti munkákat tanulmányozott. Az egyetem elvégzése után az Új Cimbora című lapnál dolgozott, majd 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként néhány hónapot Budapesten töltött. 1938 és 1944 között a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa volt, eleinte színikritikái, később politikai publicisztikái, rövidebb humoros, szatirikus írásai is megjelentek.

Méhes György Kossuth-díjas erdélyi író a Duna TV műsorában

A második világháború idején zászlós rangban a határvadászoknál szolgált, és csak az 1944 júliusában kötött házasságának köszönhette, hogy nem került a tűzvonalba, mert mire visszaérkezett a nősülési szabadságról, alakulatát már a frontra vezényelték. A háború alatti évek eseményeit az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című, önéletrajzi ihletésű regényében idézte fel.

Méhes György Kossuth-díjas erdélyi író
(Budapest, 2007. április 10. - MTI Fotó: Kovács Attila)

1944 őszén Balogh Edgár meghívására a Magyar Népi Szövetség Világosság című lapjához került a kulturális rovat szerkesztőjének. 1948-tól a Falvak Dolgozó Népe című lap munkatársa, majd 1950-52-ben a Művelődési Útmutató műszaki szerkesztője volt. Ebben az időben pártonkívülisége miatt több támadás érte, a legkomolyabb a neve miatt: állítólag a kommunista író Nagy Istvánt zavarta a névrokonság, ezért Nagy Elekként nem publikálhatott. Egy matematikus-filozófus őse után így lett Méhes György. 1952-ben kilépett állásából, a társasági élettől visszavonult, szabadúszóként minden idejét az írásnak és családjának szentelte. Ekkor jelent meg első műve, a Verőfény című ifjúsági regénye.

Az ötvenes években Méhes elsősorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé. „Aki gyermekkorában nem hallgatott, nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember” - vallotta. Sorra jelentek meg a gyermekeknek szóló munkái (Gyöngyharmat Palkó és más mesék, Kárpátok kincse, Szikra Ferkó, Gyémántacél, Virágvarázsló, Világhíres Miklós), amelyek, ha nagyon burkoltan és áttételesen is, de zsarnokellenes mesék voltak.

A hatvanas évek elejétől visszatért régi nagy szerelméhez, a színházhoz, igaz, első darabja, az Oroszlán a kastélyban című abszurd dráma csúfosan megbukott, de aztán 33 névtelen levél című vígjátékával egyértelmű sikert aratott. Sorra születtek drámái és komédiái, ezekben, mint meséiben is, a társadalomban meglévő feszültség kimondására törekedett. Színműveit - a fajsúlyos és rejtett mondanivaló ellenére is - az úgynevezett polgári színdarabok közé sorolták, amelyet szűk tematika, könnyedebb hangvétel jellemez.

TÁMOGATÓINK

   

Első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolyát 1977-ben publikálta, de nem aratott különösebb sikert. 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című munkájára mint igényes memoárirodalomra már felfigyelt a közönség. 1986-os kisregényeit, köztük a Gina címűt, valamint az 1977-ben megjelent A kolozsvári milliomosok című regényét a kritika figyelemre sem méltatta. Magyarországi felfedezése igazából csak a 20. század végén kezdődött, a nagy mesélőkedvvel, olvasmányos stílusban megírt fordulatos történetek sorra jelentek meg, s nagy sikert arattak a honi olvasók körében.

Az írót 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”, 2005-ben a bécsi Európai Akadémia díjával jutalmazták munkásságát, és ugyanebben az évben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett.

Méhes György 2007. április 10-én halt meg Budapesten. 2014-ben posztumusz Lovagkereszttel (Ritterkreuz) tüntették ki. Az író Kossuth-díjának összegéből két irodalmi díjat is alapított, a Méhes György-nagydíjjal és a Méhes György-debütdíjjal az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alkotóit és fiatal tehetségeit ismerik el.

(Források:  *Katona József Színház, Kecskemét  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)