75 éve, 1941. június 26-án Budapesten hunyt el Sebes Ferenc piarista rendfőnök.

1883. április 8-án Vácott született jómódú és közbecsülésben álló polgári családból. Középiskolai tanulmányait szülővárosa ősi piarista kollégiumában kezdte. Életrajzírója, dr. Balanyi György piarista történelemtudós ezen éveit így jellemezte: „Lelkét ott ihlette meg a kalazanciusi célkitűzés fönséges szépsége, szívében ott fogant meg és izmosodott egész életre kiható szent elszánássá a piarista hivatás. Mint egykoron Kal. Szent József, ő is habozás nélkül követte a lelkében felzsongó szózatot: »Tibi derelictus est pauper; orphano tu eris adjutor« (Néked hagyatott a szegény, te lész az árva segítője - a szerk.), s a hetedik osztály elvégzése után, 1900. aug. 27-én a piarista rend tagjai közé lépett.”

Az egy évig tartó próbaidőt a váci noviciátusban töltötte, azután középiskolai tanulmányainak befejezésére a rend kecskeméti gimnáziumába, majd innét főiskolai tanulmányokra a budapesti tudományegyetemre ment. „Az egyetemen hajlamának és szíve titkos vágyának megfelelően a theológiai kar hallgatói közé iratkozott. Theológiai tanulmányait mintaszerű odaadással és lelkiismeretességgel végezte s később Marcionizmus c. felavató értekezésével (Budapest, 1913.) a doktorátust is megszerezte belőlük.”

Az egyetem végeztével 1906. július 2-án áldozópappá szentelték, azután elöljárói a rend legjobb hírű vidéki intézetébe, a szegedi városi gimnáziumba rendelték, „melynek sajátos egyéni arculata, gazdag tradíciója és tarka diákserege páratlan lélektágító és szemnyitogató hatással voltak rája. De nem sokáig élvezhette e hatásokat, mert elöljárói már egy év múlva sokkal kényesebb, nagyobb körültekintést igénylő és nagyobb felelősséggel járó bizalmi állásba szólították: őt bízták meg a kecskeméti gimnáziumba járó rendi növendékek lelki és tanulmányi ügyeinek irányításával. Négy évet töltött e nehéz és sok bölcseséget kívánó pozícióban.” 1911-ben Kecskemétről Kolozsvárra ment, majd visszatért Szegedre. Ezekben az években kezdte meg nagyarányú diákpasztorációs tevékenységét, mely ettől fogva állandó kísérője lett életpályájának.

1915-ben a kolozsvári Kalazantinum prefektusa lett, majd a budapesti új rendház felépülése után az egyesített Kalazantinum lelki vezetőjévé, spirituálisává nevezték ki. Közben bekapcsolódott a rend központi igazgatásába is. Dr. Hám Antal rendfőnök megbízásából 1923-ban átvette a rendi fiatalok nevelési és tanulmányi ügyeinek központi irányítását. Majd két évvel később a rendi káptalan asszisztenssé, rendfőnöki tanácsossá választotta őt. A belülről, a rendtársak részéről jövő bizalmat kiegészítette és nyomatékosította a külső világ elismerése. Ennek szembetűnő megnyilvánulásaként  doktorai közé fogadta őt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Kara.

„Ilyen előzmények után ült össze az 1928. évi káptalan, mely a rendi közvélemény ujjmutatását követve, a nagy tisztességet, de egyben nagy felelősséget is jelentő rendfőnöki stallumba ültette fiatal asszistenst.” Sebes Ferenc 12 évig volt a piarista rend magyarországi vezetője. Rendfőnökként jelentős szerepet játszott a magyar katolikus iskolaügy fejlesztésében.

1940-től haláláig a budapesti piarista rendház főnöke volt. Halála után néhány nappal, az országgyűlés felsőházának 1941. július 4-i ülésén gróf Széchenyi Bertalan elnök így méltatta: „Tizenkét évet töltött a magyar piarista provincia élén s nevéhez a kiváló alkotások hosszú sora, rendje belső életének jelentős átalakítása, iskoláinak nagyvonalú átszervezése, gazdasági erőforrásainak nagymérvű fokozása fűződik. Törvényhozói munkánkban felsőházi tagsága révén igen tevékeny részt vett. közoktatásügyi bizottságunk előadói tisztét példás buzgósággal és ritka pedagógiai szakértelemmel töltötte be. Szeretetreméltó, megnyerő, mindig szerény egyéniségét mindannyian nagyrabecsültük.”

(Források:  *A debreceni kegyes tanítórendi róm. kath. Calasanzi Szent József Reálgimnázium értesítője az 1928-29. tanévről  *Felsőházi napló, 1939  *Magyar Életrajzi Lexikon)