1857 előtt Kerekegyháza pusztaság volt, s mint ilyen, Jászárokszállás város közbirtokosságának tulajdonában állt, amelyet legeltetésre használtak. Ebben az időben egy jászárokszállási fiatal férfi elhatározta, hogy a pusztasággá vált területen községet hoz létre. A merésznek tűnő gondolatot még a saját testvérei is megmosolyogták, mondván, a kerekegyházi homokba legfeljebb csak bukfencet lehet vetni.

Farkas János azonban nem hagyta magát eltántorítani a céltól. Harcedzett férfi volt már ekkor a szó valódi jelentésében is. Fiatalon, 24 évesen önkéntesként állt be a szabadságharc katonái közé. 1848. szeptemberétől közvitéz, majd hamarosan a jász-kerületi önkéntes nemzetőr zászlóalj hadnagya lett. Előbb Jellasics ellen, majd novembertől a Délvidéken harcolt alakulatával. Buda ostromában tanúsított hősiességéért főhadnaggyá léptették elő. Végül századosi rendfokozatot kapott, s ebben a rangban szerelt le a gyalogezredből szervezett 109. Honvédzászlóaljtól. Amnesztiában részesült, s később mint kincstári jószágigazgató került Gödöllőről Kecskemétre, ahol feleségül vette Ferenczy Máriát, Ferenczy Ida egyik nővérét.

A gáncsoskodókkal tehát nem törődve Farkas János kiköltözött a pusztába és heteken át figyelte, merről fújja a szél a homokot, hogyan ültesse az erdőt, a szőlőt, hogy megkösse a talajt. 1856-ban a jászárokszállási közbirtokosság a terület felosztását határozta el. Ezt meghallva Farkas János keresztülvitte az anyavárosnál, hogy a pusztán község létesüljön. 1857. szeptember 15-én fejeződött be a terület végleges felosztása.

A község fennállásának 50. évfordulóján a még élő alapítót a helybeliek nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötték. A következő évben, épp 100 éve, 1908. augusztus 15-én hunyt el.