90 éve, 1927. június 8-án született Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész. Középiskolai tanulmányait Nagyszalontán, majd Budapesten végezte. A rákospalotai munkás szabadiskolában Kocsis András és Turáni Kovács Imre, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak a tanárai. 1953-ban, még főiskolásként megnyerte a budapesti Dózsa-emlékmű pályázatot, és megbízást kapott kivitelezésére. Főiskolai diplomamunkáját, a Békét akarunk című alkotást, első köztéri műveként 1955-ben állították fel Budapesten. A szobrászat minden ágazatában, műfajában aktívan dolgozó művész volt, monumentális, köztéri és épületdíszítő művek mellett készített kisszobrokat, kisplasztikákat, domborműveket és érmeket is. Művészetére a változatos anyaghasználat és technikai kivitel jellemző. Mintázott és faragott, öntött bronzot, megmunkált követ és fát, készített alumíniumszobrot, lemezplasztikát és krómacél kompozíciót.

Az 50-es évek közepétől 1990-ig az egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrász volt, pályázatnyertes terveket kivitelezett és egyenes megbízásként kapott feladatokat teljesített. Monumentális szobrászati munkássága mellett kissé háttérbe szorulnak érméi, kiállítási szobrai és kisplasztikái, amelyek rendszerint nagyméretű műveinek előtanulmányai. Budapesten, a vidéki városokban és külföldön számos politikai emlékművét, munkásszobrát, díszítőszobrát állították fel. Kecskeméten két köztéri műve látható. A Széchenyivárosban 1982-ben adták át Széchenyi István bronzból készített szobrát, míg Hunyadi János egész alakos szobrát 1985-ben avatták fel. Ez utóbbi nagyméretű emlékmű-kompozíció középpontjában a hadvezér lovon ülő, négy és fél méter magas szobra áll. A jobb kezében tartott pajzsán ismertetőjele, a holló, mögötte pedig Európa térképe látható. A mintegy másfél méter magas, palánkvárhoz hasonló, műkő talapzaton a pajzsok és turbánok csatamezőt idéznek.

Kiss István realista szemléletű, esetenként expresszív hevületű, közérthető, szocialista eszmeiségű-elkötelezettségű, nemegyszer propagandisztikus hangvételű szobrokat alkotott. A történelmi jelentőségű alakok sematikus szobrai (Lenin), a közhelyszerű munkásmozgalmi és felszabadulási emlékművek (Hűvösvölgy) mellett számos műve a hétköznapok hőseinek, a munkásoknak, a családoknak, a fiatalságnak "állít emléket", de figurái, figuraegyüttesei általában megrekednek az illusztráció szintjén. A rendszerváltozás időszakában több szobrát ledöntötték (Münnich Ferenc-emlékmű, Budapest; Munkásmozgalmi emlékmű, Debrecen), illetve lebontották. Elismerései: Világifjúsági Találkozó-díj; Munkácsy-díj (1956, 1962); a főváros Pro Arte-díja; Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; Kossuth-díj; a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenin-emlékérme; a szófiai Nemzetközi Aszparuk-pályázat díja; érdemes művész; KISZ-díj; a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tiszteletbeli tagja; kiváló művész.