105 éve, 1911. november 6-án hunyt el Vámos Béla jogtanár, rendőrfőkapitány, országgyűlési képviselő. A gimnázium 8. osztályát Kecskeméten végezte. Jogot a pesti egyetemen hallgatott. 1869-ben hívták meg a kecskeméti jogakadémiára tanárnak. Büntetőjogot tanított. 1884. július 3-án az antiszemita Vadnay Andor és a függetlenségi Mocsáry Lajos ellenében országgyűlési képviselővé választották. Egy cikluson keresztül képviselte Kecskemétet a parlamentben, a kérvényügyi bizottság előadója volt. 1890-ben Beniczky Ferenc főispán Kecskemét rendőrfőkapitányává nevezte ki. 1905-ben vonult nyugalomba. Cikkeket írt a Büntetőjog Tárába, 1875. január 1-től június 30-ig szerkesztette a Kecskemét című hetilapot.  
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

90 éve, 1926. november 6-án született Siklós Olga dramaturg, rendező, író, az irodalomtudományok kandidátusa. 1958-ban végzett a Színiakadémia dramaturg tanszakán. 1945-ben a Nemzeti Színház tagja lett. 1951-től az Ifjúsági, 1956-tól tíz évadon át a kecskeméti Katona József, 1966-tól a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1973 után a Magyar Rádió rendezője volt. Pályáján mindig jelentős szerepet kapott a jelenkori magyar dráma színpadra segítése és a kortárs világirodalmi rangú külföldi művek bemutatása. A magyar művek iránti szeretetét rádió-rendezései is tükrözik. Illyés Gyula, Németh László, Száraz György, Szabó Magda, Tabi László, Remenyik Zsigmond – és folytathatnánk a sort – műveinek volt értő dramaturg-társa, vagy ahogy a színházi életben mondták róla, bábája. Számos színház- és drámatörténeti tanulmányt, tv-forgatókönyvet, dokumentumjátékot írt; egyik legjelentősebb a Széchenyi István művei alapján készült Ár ellen az árban. Budapesten hunyt el 2006. július 22-én. Úgy ment el, hogy semmilyen szakmai díjat soha nem kapott. Viszont a színházi szakmában, a magyar író-világban az egyik legbecsültebb, legszeretettebb szakember volt.
(Források:  *Magyar Színházi Társaság  *Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon)

50 éve, 1966. november 6-án Kodály Zoltán jelenlétében avatták fel a dunapataji művelődési házat. Négy évvel korábban ő rakta le a művelődési intézmény alapkövét, s részt vett annak átadásán is. Az ünnepségen gondolatait is megosztotta a jelenlévőkkel. Utolsó nyilvános beszédében Kodály Zoltán szinte végrendeletszerűen, a halál fenyegető közeledését érezve foglalta össze élete értelmét, s hitet tett a magyar nép kulturális felemelkedésének ügye mellett. Ekkor hangzottak el az azóta már sokat idézett mondatai: „A zene múlhatatlan része az emberi műveltségnek. Akiben ez nincs, annak a műveltsége tökéletlen. Zene nélkül nincs teljes ember.” (tovább olvasom: »»)

5 éve, 2011. november 6-án hunyt el Alföldy Géza ókortörténész, az MTA külső tagja, a Heidelbergi Egyetem professzor emeritusa. Testvéröccse, a 2000 óta Kecskeméten élő Alföldy Jenő irodalomtörténész, kritikus, tankönyvíró a szomorú eseményről így vallott: „Korfuban, az ottani egyetem díszdoktorává akarták avatni. Az alkalmat athéni tanulmányúttal kötötte össze, és az Akropoliszon járt, amikor váratlanul összeesett és meghalt. Halála valamiképpen jelképesen is kifejezi a szakmájához hű tudós lényét.” (tovább olvasom: »»)