Bahget Iskander fotóművész Szíriában, El-Barazinban született 1943. augusztus 14-én. 1967 óta Magyarországon, Kecskemét-Hetényegyházán él. Előbb kohómérnök végzettséget, majd mérnöktanári diplomát szerzett. 1972-től Kecskeméten, többek között a Szerszámgépipari Művekben és az AGRIKON Vállalatnál  dolgozott, de tolmácsként és műszaki ügyintézőként Algériában és Marokkóban is képviselte magyarországi munkahelyét. 1968 óta foglalkozik fényképezéssel, 1990 óta szabad szellemi foglalkozású vállalkozóként saját műtermében reklám- és divatfotókat készít, szórólapokat és prospektusokat is tervez. Közel 300 alkalommal állította ki képeit egyéni tárlatokon. Főként fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, a magyar irodalom és képzőművészet több jeles képviselőjéről készült fotográfiái ismertek. Szorosan kötődik a FORRÁS, folyóirathoz. Magyarország hírnevét öregbíti a világ minden táján, az arab nyelvű Kék Duna című havilapban a magyar kultúra jeles alakjait mutatja be írásaival és fotóival. Kiállítást rendezett az erdélyi menekültek, illetve az autista gyermekek megsegítésére, munkáinak felajánlásával támogatta a Magyar Fotográfusok Háza restaurálását és jelentős összeget adományozott a 2010-es vörösiszap-károsultaknak. Elismeréseinek száma meghaladja a százat, többek között Bács-Kiskun Megye Művészeti Díját, a Kecskemét Közművelődéséért Díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovag- és tisztikeresztjét, a Hetényegyházáért Díjat, a Bács-Kiskun Megyei Prima Díjat és a hírös város Pro Urbe-díját is átvehette.

Ladics Tamásné Falusi Erzsébet zongora-szolfézs szakos tanár, a Kodály Iskola korábbi igazgatója, művészeti vezetője Békéscsabán született 1943. augusztus 14-én. Általános iskoláit Szarvason végezte, azután Szegeden tanult tovább, ahol először a Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, majd a Zeneművészeti Főiskolán zongora-szolfézs szakos tanári diplomát szerzett. Pedagógusi pályafutását 1965-ben Kiskunfélegyházán kezdte, de az ottani ének-zenei általános iskolában csak egy évig tanított, mert Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta, a kecskeméti Kodály Iskola igazgatója a következő tanévtől már státuszt tudott adni neki. Ezt követően közel öt évtizeden át, egészen nyugdíjba vonulásáig a hírös város rangos iskolájában dolgozott. Oktatói munkája mellett az intézményben vezetői feladatot is vállalt: 1976-tól 1988-ig az iskola zenei igazgatóhelyettese, 1988-tól 1995-ig igazgatója, 1995-től 2013-ig igazgatóhelyettese, művészeti vezetője volt. Részt vett az intézmény újabb iskolatípusa, a zeneművészeti szakközépiskola elindításában, illetve a rendszerváltás utáni években az iskola jelenlegi helyére való átköltözésének előkészítésében. Igazgatóként arra törekedett, hogy a tervezőkkel szorosan együttműködve minél jobb körülményeket teremtsenek a jövő Kodály Iskolája számára. Kimagasló szakmai, művészeti munkájáért számos elismerést kapott: 1995-ben a Kecskemét Városért Oktatási Díjat, 2000-ben a Kodály Zoltán-díjat és a CSEMADOK-emlékérmet, 2005-ben a „Magyar Művészetoktatásért” emlékplakettet, míg 2013-ban a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozatát vehette át.