NAPRÓL NAPRA - 2009. szeptember-október

szeptember 2.

225 éve, 1784. szeptember 2-án, Kecskeméten hunyt el Csáktornyay Ferenc városi jegyző, főbíró. 1748-tól Kecskemét város jegyzője volt, 1781-ben főbíróvá választották. Mind a település akkori földesurai, mind a megye ellenében bátran kiállt a város jogainak védelmében. Emlékét őrzi az ún. Csáktornyai-hegy, ahol a domb tövében volt egykor a szőlője.

szeptember 9.

200 éve, 1809. szeptember 9-én hunyt el Horányi Elek piarista tanár, irodalomtörténész. Pesten tanult bölcsészetet, majd szerzetesi fogadalmat tett. A rend a tehetséges fiút Rómába küldte továbbtanulni. Ezt követően Svájcba, majd Angliába utazott. 1758-ban hazájába visszatérve Vácon, később Nyitrán, majd 1762-től Kecskeméten tanított. Figyelmet keltett az alföldi városban írt Oratio pro arte poetica című munkája.

Horányi Elek
(Anton Tischler metszete)

1765-ben ismét Kecskemétre jött tanítani. Két év múlva rendjétől szabadságot kapott, hogy nagy munkáját, a Memoria Hungarorumot elkészíthesse. Ezzel igyekezett megcáfolni a külföldiek azon véleményét, hogy a tudományban járatlanok és elmaradottak vagyunk. Fő műve mellett számos filozófiai, történelmi és hittudományi írása, valamint fordítása jelent meg. A kecskeméti piaristák nagynevű elődjük emlékére a diákok irodalmi körét Horányi Körnek nevezték el.

szeptember 27.

300 éve, 1709. szeptember 27-én hunyt el Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére. 1696-1698 között 3 évig a három város: Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös és vidéke hadikormányzója, katonai parancsnoka volt. Közel 10 évvel később, 1705 őszén Bottyán főhadiszállása Kecskeméten volt, itt készítette elő a második dunántúli hadjáratot. November első napjaiban 8000 ezer fős seregével innen vonult Solt, Földvár irányába, és néhány hét alatt a harmincezer főre felduzzadt haderővel felszabadította a teljes Dunántúlt.

Bottyán a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezére volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem is csak dicsérettel illette: „Nem volt sem jó származású, sem művelt ember, ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet, és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt.”

október 7.

100 éve, 1909. október 7-én, Kecskeméten született Bóbis Gyula olimpiai bajnok birkózó. Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte. A birkózás alapjaival a Református Kollégium tornatermében ismerkedett meg. Később a fővárosban keresett megélhetést, és a Lokomotív SC birkózója lett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát és ettől kezdve közel két évtizeden át a magyar birkózósport élvonalához tartozott. Mindkét fogásnemben klasszis volt, technikai felkészültsége és taktikai érzéke jóval felülmúlta fizikai erejét. Stockholmban világbajnoki 2. helyezést, Münchenben és Oslóban Európa-bajnoki 3. helyezést ért el. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián aratta. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le. „Hálás vagyok mindenkinek, de legfőképpen a családomnak… amit tettem, azt a gyerekeimért tettem!” - nyilatkozta boldogan a verseny után, majd szülővárosának is üzent: „Végtelenül boldog vagyok, hogy olimpiai bajnokságommal örömet szerezhettem Kecskemétnek.”
 
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Lapok, 1879  *Magyar Olimpiai Bizottság  *Ongrádi József: A piaristák irodalomtörténeti munkássága  *Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán  *Wikipédia, a szabad enciklopédia)