VALLOMÁSOK: Csongor Attila nyugdíjas középiskolai tanár75

75 éves Csongor Attila nyugdíjas középiskolai tanár, a Forradalom Utcai Általános Iskola korábbi igazgatója. Kecskeméten született 1939. augusztus 1-én. Tanulmányait szülővárosában és Debrecenben végezte: előbb a Jókai Mór Általános Iskolába, azután a Katona József Gimnáziumba járt, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem kémia-fizika szakán szerzett diplomát. 1963-tól Kecskeméten tanított, a Közgazdasági Technikum tanára volt. 1978-ban az akkor induló Forradalom Utcai (1990 óta Móra Ferenc) Általános Iskola igazgatójává nevezték ki. Vezetői feladatait sikeresen látta el, a tanítás öröme azonban hiányzott számára, ezért az ötéves ciklus letelte után váltott és a Dolgozók Németh László Gimnáziuma tanára lett, 1999-ben onnan ment nyugdíjba. A tanítás mellett éveken át érettségi elnöki feladatot is ellátott, valamint megyei szaktanácsadói munkát is végzett. Előadásokat tartott csillagászat, űrkutatás és nukleáris kutatások témakörökben is. Pedagógusi munkáját több ízben szakmai elismeréssel jutalmazták: Művelődésügyi Törzsgárda (1984), Kiváló Munkáért (1986), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1997). Kimagasló tanári tevékenységéért dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke 2001-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntette ki.

„Pedagógus családból származom. Anyai nagyapám latin-görög szakos tanár volt, édesanyám a Katona József Gimnáziumban tanított, országos szakfelügyelői feladatott is ellátott. Feleségem, nővérem és a férje is pedagógus. Itt azután már megszakad a családi hagyomány, hiszen lányom külkereskedő-közgazdász lett – ő jelenleg családjával Londonban él –, míg fiam a Kecskeméti Városgazdasági Kft. hulladékgazdálkodási részlegvezetője.

Nővéremmel 

Édesapám egy kecskeméti festékbolt üzletvezetője volt, emellett a KTE ügyintézőjeként is ismerték. Sajnos fiatalon, 1949-ben egy vonatbalesetben meghalt. Így nővéremet és engem tulajdonképpen édesanyám nevelt föl. Pedagógusi fizetéséből szerényen éltünk, de taníttatásunkra elegendő volt: mindketten egyetemet végeztünk.

A Jókai Mór Általános Iskolába jártam. Nagyon jól éreztem ott magam, néha még akkori osztálytársaimmal is találkozom. Abban az időben a Katona volt a legjobb kecskeméti gimnázium, ezért ott folytattam a tanulmányaimat. Orosz tagozaton tanultam, hetente hét orosz óránk volt. Bár különösen nem rajongtunk érte, tanáraink – Szőts Rudi bácsi és Szabó László – el tudták fogadtatni velünk, még színdarabokat is előadtunk, természetesen oroszul. Az iskola többi pedagógusa is kiváló szakember volt, sajnos már csak Mester Barnabás él közülük. Vele és osztálytársaimmal napjainkban is sűrűn találkozok.

Érettségi tablóképem (1962) 

Mi voltunk a Katonában az utolsó tiszta fiúosztály. A 28 fiú többsége jó képességű volt, sokan az orvosi pályát választották. Én is az orvosi egyetemre készültem – gyermekorvos szerettem volna lenni –, de hely hiányában nem vettek föl. Ekkor pótjelentkezést adtam be Debrecenbe, a KLTE biológia-kémia szakára, de ugyanazzal az indokkal onnan is elutasítottak. Egyik családi ismerősöm is furcsállotta mindezt, hiszen kitűnő érettségit tettem és a felvételim is jó volt, ezért debreceni kapcsolata révén kiderítette, hogy személyi anyagomban édesapám nem üzletvezetőként, hanem üzlettulajdonosként szerepel. Amikor tisztázódott, hogy múltamban nincs «tőkés» háttér, édesanyámmal azonnal a cívisvárosba utazhattunk, és az eredetileg megjelölt szakra ugyan nem, de a kémia-fizika szakra felvételt nyertem. Így lettem tanár.

Az egyetemi évek gyorsan elteltek. Nyaranta dolgoztam, ezzel egészítettem ki a családi kasszát, így lett meg a tanulásomhoz szükséges összeg. A diploma megszerzése után maradhattam volna az egyetemen, de az ott fölajánlott állást és a debreceni tanári lehetőségeket is elutasítottam. Hazavágytam, és haza is jöttem. Több ajánlatot is kaptam, de arra gondolva, hogy talán nem feltétlenül egészséges lenne édesanyám mellett dolgozni, egykori alma materem helyett inkább a Közgazdasági Technikumot választottam, és másfél évtizedig ott tanítottam.

Az esküvői fotó

Csodálatos időszaka volt ez életemnek. Nagyszerű vezetők – előbb Harsányi Ernő, majd Csernus László volt az igazgató –, kiváló tantestület, értelmes diákok vettek körül. Nem is akartam váltani, de Fischer István tanácselnök-helyettes addig biztatott, amíg igent mondtam neki és elvállaltam az akkor induló második széchenyivárosi iskola igazgatói pozícióját. A Forradalom Utcai Általános Iskola vezetését, közel ezer gyerek, mintegy ötven pedagógus munkájának irányítását óriási kihívásként éltem meg. Feladatomat – úgy gondolom –, sikerrel láttam el, hiszen az új intézmény rövid idő alatt a város elismert iskolája lett. Izgalmas és érdekes öt év volt, a tanítás öröme azonban nagyon hiányzott, ezért az ötéves ciklus letelte után hiába marasztaltak, váltani akartam.

Ballagási ünnepségen 

Fischer István ekkor is segítségemre sietett. Fölajánlotta, hogy a város bármelyik oktatási intézményét választhatom, de közbenjárására már nem volt szükség. Néhány héttel korábban ugyanis régi jó barátaim, Fehér István – ő akkor a Dolgozók Németh László Gimnáziuma igazgatója volt – és Kovács Tibor, az iskola tanára invitálását elfogadtam, és 1983-tól 1999-ig, nyugdíjazásomig felnőtteket oktattam. Így elmondhatom, hogy pályafutásom alatt sok korosztállyal találkoztam. Örülök annak, hogy mindegyikkel megtaláltam a szót. Kezdetben mindig szigorral indult a tanár-diák kapcsolat, s bár nehéz tárgyakat tanítottam, a végén szinte mindig barátokként váltunk el. Egykori diákjaimmal ma is gyakran találkozom, jól esnek a tőlük kapott kedves visszaemlékező szavak!Az esti tagozatos felnőttek tanítása mellett rendkívül aktív életet éltem. Délelőttönként óraadó voltam a Katona József Gimnáziumban és a Hunyadi János Általános iskolában, szombatonként a Lakiteleki Népfőiskolán oktattam. Szaktanácsadóként is dolgoztam, és érettségi elnöki feladatot is vállaltam. Ezt a munkát is szerettem: egy rövid szóbeli felelet alapján úgy elbírálni egy gyereket, hogy döntésem igazságos és humánus is legyen, komoly felelősséget jelentett.

 
             A három barát:                                     Az érdemkereszt átvétele 
Csongor Attila, Fehér István és Kovács Tibor                                                                                   

Amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, a tanítást azonnal abbahagytam. A nyugdíj szót tréfásan én így értelmeztem: nyugton kell maradni és ezt díjazzák. Komolyra fordítva: vallom, hogy mindent időben kell tudni befejezni. Azóta sem unatkozom. Keresztrejtvényt fejtek, olvasok, tévét nézek, rendszeresen úszok. Korábban feleségemmel sokat utaztunk, az utóbbi időben már ez is kevesebb – az autóvezetést Kecskemétre korlátoztam –, de a nagycsaláddal évente egyszer még elmegyek. Unokáim is sok örömöt jelentenek, minden velük töltött óra, perc igazi ajándék számomra.”

(Lejegyezte: Varga Géza)

TÁMOGATÓINK

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata

 

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu