Nemes Marcell műgyűjtő, műkereskedő 1911-ben 79 képből álló gyűjteményt ajándékozott a kecskeméti városi múzeumnak, megalapítva ezzel a múzeum képtárát. A 105 éve, 1911. május 20-án kelt alapítólevélben a nemes gesztust a művészet decentralizálásának és a művek közkinccsé tételének fontosságával indokolta, s honorálni kívánta a város művészetpártolását. Az adományozás egyik feltétele volt, hogy a képzőművészeti gyűjtemény fejlesztésére évi 3000 koronát fordítson a város.

Rippl-Rónai József: Nemes Marcell arcképe

Az 1911. május 31-én megtartott városi közgyűlésen Nemes Marcellt a város díszpolgárává választották. A gyűjtemény raktározása és kiállítása sokáig gondot jelentett, egy részét 1924 nyarán, a Városi Múzeum akkor megnyílt vasútkerti épületében mutatták be először. Ugyanitt — a Katona József Múzeumban — 1971-ben és 1973-ban rendeztek kiállítást a hagyaték anyagából.

TÁMOGATÓINK

   

A századeleji magyar műgyűjtés jelentős és egyik legrejtélyesebb alakja volt a jánoshalmi születésű Nemes Marcell, aki adományaival több múzeum anyagának gazdagításához. Ő ajándékozta például a Szépművészeti Múzeumnak Mányoki Ádám Rákóczi-portréját, Greco Bűnbánó Magdolnáját. Kupetzky Önarcképét, Szinyei Merse Pál Hintáját stb. A neves műgyűjtő a Kecskeméti Városi Múzeum Képtárának alapítását is elősegített, 1911. május 20-án kelt levelében 79 képből álló gyűjteményt adományozott erre a célra. A képtáralapítás célját így fogalmazta meg: „A magyar művészet csak nagyszabású decentralizáció mellett teljesítheti azokat a fontos feladatokat, melyek a magyar népnevelés körül erre a nemzedékre áramlanak.[...] A decentralizáció megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell, hogy legyen ... melyek állandó irányítói és fejlesztői lehetnek a közízlésnek másrészt ... hozzájárulnának a nálunk még meglehetősen szerény művásárnak fejlesztéséhez." Az ajándékozás indító okáról így írt: „Honorálni kívántam Kecskemét város ama nagylelkű és minden követésre méltó bölcs elhatározását, hogy ... művésztelepet létesített és műteremházakat emelt.”

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Petőfi Népe, 1971, 1974)