50 éve, 1967. február 24-én hunyt el Kocsis Pál szőlőnemesítő.

1884. december 1-én Kecskeméten született. Édesapja bognármester volt. Dédnagyapja a Csallóközből származott. A város hívására telepedett le Kecskeméten, és hintókészítésre oktatta a helybeli iparosokat. A család minden generációja foglalkozott szőlőtermesztéssel is. Kocsis Pál a hírös városban végzett négy gimnáziumi osztályt, majd a helybeli földműves iskola tanulója lett. A nyári iskolai szünetekben Hankovszky Zsigmond szőlő- és gyümölcsnemesítő mellett dolgozott. Az iskola befejezésekor írt dolgozata — egy negyvenholdas gazdaság berendezésének terve — megjelent a Homok című helyi lapban. A mezőgazdaság mellett gyermekkorától vonzotta a festészet. Kecskeméten a művésztelep tanára, Iványi-Grünwald Béla mellett tanulhatott, majd Pestre ment festőiskolába. Párizsba készült, ahová ösztöndíjas meghívást kapott Henri Matisse képzőművészeti iskolájába. Édesapja betegségének hírére azonban úgy döntött, hogy hazajön Kecskemétre.

Élete ettől kezdve a szőlőhöz kötődött. Apjától kapott, Mathiász János telepe mellett fekvő katonatelepi szőlőbirtokán kezdett gazdálkodni, méltó tanítványa lett a híres szőlőnemesítőnek. 1915-ben végezte el az első keresztezéseket, hozta létre az első hibridcsaládot, melyből két új fajta született: a Kecskeméti ízes, illetve a Kecskeméti rizling. Mivel Mathiász nem hitt abban, hogy a Kadarka nemesíthető, titokban keresztezte a kadarkát és a Mathiász Jánosné muskotályt, és az így keletkezett hibridcsaládból választotta ki az általa elnevezett Bernáth János-fajtát, a színanyagban gazdag, homokon született vörösbor-fajtát. Mathiász János 1921-ben meghalt, ő azonban töretlen lelkesedéssel nemesített tovább, újítást vezetett be a magoncnevelésben is.


1922-ben vett részt először szőlőfajtáival kiállításon Budapesten, ahol aranyérmet nyert, majd számos hazai szakmai rendezvényen, kiállításon mutatkozott be sikerrel. Nevét megismerte az egész ország. Beválasztották az Állami Borközraktár igazgatóságába, de a vállalat hamar csődbe ment, és a tagokat börtön fenyegette. Végül a Kúria ártatlannak találta.

Időközben elvesztette szeretett feleségét, szőlőjét pedig a jég teljesen elverte. Platter János kecskeméti konzervgyáros segített rajta, szakértőként alkalmazta ágasegyházi szőlőbirtokán. 1935-ben megismerkedett Héthelyi Ida tanítónővel, aki segített felnevelni hat árva gyermekét. Életében új fejezet kezdődött, visszanyerte életkedvét, újrakezdte a munkát. Tanyáján gyakori vendég volt Kodály Zoltán, barátságukat a zeneszerzőről elnevezett szőlőfajta is bizonyította. Nemesítői eredményei gyorsan terjedtek az egész országban, külföldről is érdeklődtek az új szőlőfajták iránt. Megrendeléseket kapott Bulgáriából, Csehszlovákiából, Olaszországból, Romániából, sőt Ausztráliából, Kanadából is. 1922-től 1944-ig több mint 40 kiállításon vett részt szőlőfajtáival: 22 aranyérmet, 13 ezüstérmet, 21 díszoklevelet nyert, megkapta a minisztérium "ezüst tálcáját" is.

1949-ben kuláknak nyilvánították, birtokát ekkor a Szőlészeti Kutatóintézetnek adta, 1951-től haláláig az Intézet munkatársa volt. Az általa előállított fajták az egész világon elterjedtek. Legismertebb fajtái: a Kocsis Irma, az Irsaí Olivér, a Balaton kincse. 1959-ben megkapta a Kossuth-díjat az ötven évnyi nemesítési munkáért: a 10 ezer keresztezésért, a több mint 300 hibridért. 1967. február 24-én halt meg. Síremlékét Kerényi József készítette el, dr. Kozma Pál avatta fel.