50 éve, 1967. július 22-én hunyt el Kassák Lajos Kossuth-díjas költő, író, képzőművész, a magyarországi avantgárd művészet egyik legjelentősebb alakja.

1887. március 21-én Érsekújváron született. Szlovák származású patikussegéd apjától a keménységet, analfabéta mosónő anyjától a mindig új küzdelmekre kész akaraterőt kapta örökül. A gimnázium második osztályában megbukott, és mivel vonzotta a fizikai munka, az ember nyers erejével létrehozott alkotás lehetősége, tanulmányait félbehagyta és lakatosinasnak állt. Győrött, majd Angyalföld gyáraiban dolgozott, belépett a Munkásegyletbe, sztrájkokban és tüntetéseken vett részt, a munkanélküliséget is megtapasztalta.

Kassák 1909-ben félig-meddig gyalog bejárta Ausztriát, Németországot, Belgiumot és Párizsba is eljutott. Alkalmi munkákból tengődött, miközben megismerkedett a modern művészet új irányaival, a futurizmussal, az expresszionizmussal és a kubizmussal. 1910-ben hazatért, megjelentek első írásai, amelyekben útkeresésének, a társadalmi igazságtalanságok miatti keserűségének, a munkásság, a kisemmizett tömeg sorsával való együttérzésének adott hangot.

1912-ben megjelent első regénye, a Misilló királysága, két évvel később egyfelvonásosainak kötete, az Isten báránykái. Első verseskötetét 1915-ben adták ki Eposz Wagner maszkjában címmel, ekkorra már kialakította az indulatokat, érzéseket akadálytalanul áramoltató, az egész világról kialakult összbenyomását nagy ívű képekben megfogalmazó szabad vers sajátos kassáki formáját.


1916 nyarán hosszabb időt töltött a Kecskeméti Művésztelepen feleségével, Simon Jolán előadóművésszel sógoránál, Uitz Bélánál. Egy ember élete című önéletrajzában írt itteni élményeikről. Itt született Júliusi földeken, Himnusz és Karmester esti világításban című költeménye. Később levelezett Buday Dezsővel, a kecskeméti református jogakadémia tanárával.

A Tett címmel indított antimilitarista folyóiratát 1916-ban betiltották, a lapot ezután Kassák - némileg megszelídítve - Ma címmel adta ki. Belépett a szociáldemokrata pártba, a Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írók Direktóriumának és a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. A művészet pártossága fölött vitába keveredett Kun Bélával, a polémia eltávolította a hivatalos baloldaltól, ám élete végéig baloldalinak tartotta magát.

A Tanácsköztársaság bukása után börtönben ült, majd feleségével Bécsbe emigrált. Itt indította meg a 2x2 című művészeti folyóiratot, és megismerkedett a konstruktivizmussal, amely a természet rendezetlenségével szemben az emberi kultúra szervezőerejét hirdette. Kassák képzőművészként is bemutatkozott, sajátos nonfiguratív jellegű képarchitektúrákat alkotott. Bécsi korszakában születtek olyan jelentős összegző művei, mint a Máglyák énekelnek, illetve A ló meghal, a madarak kirepülnek című lírai eposzai.


1926-os hazatérése után Dokumentum, majd Munka címmel szerkesztett lapot. 1928-tól a Nyugat közölte folytatásokban az Egy ember élete című regényét, amelyben szigorú őszinteséggel, puritán, érzelmességtől mentes stílusban vallott gyerekkoráról, munkáséveiről, csavargásairól, az irodalomról. A harmincas évek közepétől, felesége öngyilkossága után művészete elkomorodott, egyre lassabban áramló szabad verseiben a magány, a bezártság érződött, felerősödött az emberi lét örök kérdései iránti kíváncsisága.

A második világháború után az Alkotás, majd rövid ideig a Kortárs szerkesztője, 1948-ban rövid ideig országgyűlési képviselő is volt. 1949-től nem jelenhettek meg művei, 1953-ban a pártból is kizárták, képzőművészeti alkotásai külföldön arattak nagy sikert. 1956 után itthon megkezdődött regényeinek életműkiadása. Erős érzelmi telítettségű, lassú sodrású öregkori költészete pályájának ismételt megújulását jelentette. Munkásságáért, életművéért az idős művészt 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Kassák Lajos Budapesten hunyt el 1967. július 22-én. Óbudán 1976-ban nyitotta meg kapuit a nevét viselő múzeum, amelynek feladata a művész tárgyi és szellemi hagyatékának őrzése, tudományos igényű feldolgozása és élményszerű bemutatása.

(Források:  *Heltai Nándor: Irodalmi emlékhelyek, Kecskeméti Művésztelep  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma  *Petőfi Népe, 1977)