1841. június 17-én született Antonio Pacinotti olasz fizikus.

Első matematikai ismereteit fizikaprofesszor édesapjától szerezte. 1856-tól a Pisai Egyetemen tanult, majd 1859-től tanársegéd lett ugyanott. Még ebben az évben önkéntesnek jelentkezett az olasz függetlenségi háborúba, így csak 1861-ben szerezte meg fizikusi diplomáját.
           
1864 végén fizikaprofesszori megbízást kapott a Bolognai Technikai Intézetbe. 1873 márciusában a Cagliari-i, majd 1881 decemberében a Pisai Egyetem fizikaprofesszora lett. Kutatásai során tökéletesítette az egyenáramú elektromos motort, illetve dinamót, és eredményeit 1865-ben publikálta az „Il Nouvo Cimento” című tanulmányában. Pacinotti egy gyűrű alakú armatúrát használt, amelyre olyan módon csévélt fel fémes tekercseket, hogy a keletkező áram jóval kisebb mértékben lüktetett, mint a korábbi dinamó típusok esetében. Hamarosan rájött, hogy a szerkezetet elektromos motorként is lehet használni. Később a belga Zénobe Gramme talált fel hasonló berendezést, a találmány hamar elterjedt, ma sokszor Pacinotti-Gramme dinamónak nevezik.
           
Pacinotti 1905-ben tagja lett az Olasz Parlamentnek, majd 1911-ben az Olasz Elektrotechnikai Társaság elnökének is megválasztották. 1912. május 22-én hunyt el Pisában. Szülővárosában az Arno folyó híres rakpartját róla nevezték el.

(Források:  *Bethlen Gábor Református Gimnázium  *História - Tudósnaptár)