1986. május 24-én hunyt el Dajka Margit Kossuth-díjas színésznő.

Dajka Margit színművésznő
(Budapest, 1930-as évek
- MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László)

1907. október 13-án született az akkor még Magyarországhoz tartozó Nagyváradon. Apja, Dajka János a Nagyváradi Színház balettmestere, az elegáns világfi parasztleányt vett feleségül, de hamar kiderült, hogy nem bírja a kötöttséget, gyorsan gyarapodó családja (tizenhárom utóda született) alig látta. 

Nagy szegénységben éltek, Margit hét-nyolcévesen már újságot árult, kilencéves volt, amikor liftes fiút játszott egy operettben. Megtetszett neki a pálya, a színidirektor magániskolájának elvégzése után a helyi, majd a kolozsvári társulat tagja lett. 1927-től Hódmezővásárhelyen, később Miskolcon és Szegeden játszott. 1929-ben szerződtette a Vígszínház, már bemutatkozásakor meghódította a közönséget és a szakmát. 1936 és 1940 között a Nemzeti Színház tagja volt, az ezt követő években szerepekre szerződött különböző fővárosi színházakhoz. 1938-ban amerikai turnén vett részt, 1943-ban a frontszínházzal katonáknak játszott.

TÁMOGATÓINK

   

Egész pályája során, de különösen az ötvenes évek közepétől nagyon sokat foglalkoztatták, hallatlanul népszerű volt. Csaknem kétszáz darabban szerepelt, ötven mozifilmben és huszonhét tévéjátékban láthatta a közönség, számtalan rádiójáték főszerepét játszotta el. Még viszonylag fiatalon is kiválóan alakított öregasszonyokat, közülük legemlékezetesebben a sunyi, kegyetlen Murzaveckaját Osztrovszkij Farkasok és bárányok című színművében. Csibészes bája, friss humora az évek múlásával groteszken ironikus, de mégis bölcs derűvé érett. Nagy hatású, sokoldalú színészetében tragikai és komikusi elemek is hitelesek voltak. Molnár Gál Péter színikritikus az ő művészetének műfaji besorolására találta fel (félig-meddig tréfából) a tragikomika megjelölést.


Kiváló szerepformáló képessége a filmvásznon is megmutatkozott, játszott az Égigérő fű, a Herkulesfürdői emlék, a Legato és a Macskajáték című filmekben, talán legnagyobb sikere Kamilla szerepe volt Makk Károly halhatatlan Liliomfijában. Ő volt a tüneményes Bors néni Nemes Nagy Ágnes mesejátékának tévés feldolgozásában, a Szindbád Majmunkájaként méltó partnere volt Latinovits Zoltánnak. A magánéletben is rendkívül szeretetre méltó ember volt. Kollégái is szerették, pedig érzékeny, meg nem alkuvó lényéből fakadóan a munkában olykor kegyetlenül szigorú tudott lenni. Legendásan jó háziasszony volt, szeretett és tudott is főzni, az ebéd nyersanyagát maga vásárolta a piacon. Tárkonyos bableveséről felsőfokban nyilatkoztak.

A magyar színházművészet legnagyobbjai közé tartozott. 1951-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1952-ben kapta meg. 1986. május 24-én hunyt el Budapesten. Negyedik férje a temetés után nem sokkal, önként követte a halálba. 2012-ben Nagyváradon utcát neveztek el róla.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)