1936. május 25-én Budapesten született Kóczián Éva világbajnok, hatszoros Európa-bajnok asztaliteniszező.

Asztalitenisz-pályafutását 1949-ben kezdte az iskolai tornaórákon, egy évvel később bátyja, Kóczián József asztalitenisz-világbajnok vitte el egy kis egyesületbe, a Nyugati Pályaudvar Sport Körhöz. 1951-ben a Vasas Mávaghoz került, ahol Jávor Károly és Simon Béla edzők irányítása alatt tanult meg versenyezni. Első sikerét 1952-ben szerezte, amikor egy csapatverseny során legyőzte a tízszeres világbajnoknőt, Farkas Gizit, aki tizenöt éven át senkitől sem kapott ki hazai versenyen.

1954-ben vált valóra az egyik álma, amikor vegyes párosban bátyja oldalán lett országos győztes. 1957-től a Budapesti Vörös Meteor Sportkör, majd 1971-től a Főkert Helyi-ipari Sport Club versenyzője volt. A Vörös Meteor gárdájával 1964-ben és 1966-ban a második helyen végzett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (ma Európai Bajnokok Ligája). 1952 és 1968 között harminckétszer volt magyar bajnok, egyéniben hatszor, női párosban hatszor, vegyes párosban kilencszer és csapatban tizenegyszer.

1952 és 1968 között 192-szer szerepelt a magyar válogatottban, az időszak egyik legeredményesebb magyar női asztaliteniszezője volt. 1953-ban, első világbajnokságán két bronzérmet szerzett, az egyiket vegyes párosban későbbi férjével, a világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok Földy Lászlóval és csapatban is. A következő esztendőben már egyesben lett bronzérmes, csapatban pedig ezüstérmes.

Legjobb eredménye az 1955-ös utrechti világbajnoki győzelem volt, amelyet vegyes párosban ért el, partnerével Szepesi Kálmánnal legyőzték a brit Aubrey Simons–Hellen Elliot párost. Egyesben 1961-ben Pekingben volt legközelebb a győzelemhez, de a döntőben kikapott kínai ellenfelétől. Összesen egy arany-, két ezüst- és kilenc bronzérmet gyűjtött a világversenyeken.

TÁMOGATÓINK

   

1958 és 1968 között hat alkalommal lett Európa legjobbja, háromszor, 1958-ban Budapesten, 1960-ban Zágrábban és 1964-ben Malmőben nyert egyéniben, kétszer csapatban (1960, 1966), egyszer pedig Jurikné Heirits Erzsébettel párosban (1966), emellett szerzett még hat további érmet a kontinensviadalokon. Ezen kívül még legalább hetven nemzetközi versenyt is megnyert.

Európa TOP-10-ben (1988-tól TOP-12) kilenc esetben vehette át a győztesnek járó aranyérmet. A leghosszabb győzelmi sorozat is az ő nevéhez fűződik, 1956 és 1962 között megszakítás nélkül volt Európa legjobb női versenyzője. Az aktív sportolást 1968-ban fejezte be.


A sport mellett dolgozott is, így érte el világraszóló sikereit. 1954-től a MÁVAG Gépgyár, majd a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat munkatársa volt. 1964-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői oklevelet szerzett, rövid ideig edzősködött is, de családi okok miatt abbahagyta. 1968-ban levelező tagozaton megszerezte a közgazdasági technikumi érettségit. 1970-től a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál dolgozott, 1988-ban ment nyugdíjba. Két házassága volt, elvált.

A sportérdemérem arany fokozatával, három alkalommal tüntették ki. 1964-ben és 1966-ban az év magyar női asztaliteniszezőjének választották. A Magyar Asztalitenisz Szövetség örökös bajnoka. 1999-ben a Mező Ferenc Közalapítvány elismerését kapta. 2015-ben beválasztották az akkor alakult Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokának (ETTU) tagjai közé. 1996-ban, hatvanadik születésnapján az OTSH-tól elismerő oklevelet és ajándéktárgyat kapott.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)