40 éve, 1977. augusztus 25-én hunyt el Kós Károly építész, író, grafikus. 1883. december 16-án Temesváron született. 1907-ben Budapesten a műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. Mint az építészeti szecesszió kiemelkedő egyénisége, tervező munkájában az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1918 után az erdélyi magyar művelődési élet kimagasló szervező egyénisége lett. Részt vállalt az önálló erdélyi szépirodalmi és tudományos publicisztika megindításában. Egész életében foglalkoztatták a magyar, az erdélyi művészet, népművészet, néptörténet, néprajz kérdései, e témakörökben számos tanulmányt és önálló művet tett közzé.

Kós Károly a művésztelep alapítása kapcsán 1909 nyarán, majd októberében is járt Kecskeméten. 1933. december 14-én Tamási Áronnal együtt ismét ellátogatott a hírös városba. A Katona József Társaság az Erdélyi Szépmíves Céh tiszteletére a Városháza dísztermében erdélyi írók estjét tartott. „Kecskemét kitüntető szeretettel és tisztelettel ünnepelte Erdély reprezentáns íróit” - adta hírül két nappal később a Kecskeméti Lapok. „Kós Károly részleteket olvasott fel Az országépítő c. rövidesen megjelenő regényéből, amely István király korát idézi fel művészi megjelenítő erővel, remek stílusban és az akkori idők magyar problémáinak döbbenetes erejű megvilágításával”. A Kecskeméti Közlöny sem maradt adós a dicsérettel: „A regény Kós Károly egész lelkivilágának bélyegét viseli magán. Kós Károlyét, aki a művészet valamennyi ágába a magyar nép és a magyarság igazi lelkét vitte bele”.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Lapok, 1933  *Kecskeméti Közlöny, 1933  *Magyar Életrajzi Lexikon)