155 éve, 1860. november 2-án Kecskeméten született Berényi Pál (1891-ig Hirsch) tanár, közgazdasági író. Hirsch Mór kecskeméti községi tanító fia volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1883-ban bölcsészet-tudori oklevelet nyert. Ezután a Budapest-pécsi vasút igazgatóságánál díjnokoskodott. 1886 júniusában Sopronba került, 1887-ben kinevezték a soproni kereskedelmi akadémia, a Lähne-féle intézet tanárává. 1888-ban a kereskedelmi szaktárgyakból is tett vizsgát.

1875 és 1879 között Erdősi Zoltán néven jelentek meg első költeményei a Kecskemét című lapban. 1884-től 1885-ig szerkesztőként a Harmonia című lapnál dolgozott, amelyben könyvbírálatokat és szinházi kritikákat közölt. Később cikkei jelentek meg az Ábrányi Emil által szerkesztett Koszorúban, a Pesti Hirlapban, a Fővárosi Lapokban, az Irodalomban és a Pesti Naplóban, valamint a Zachár-féle Gyakorlati Kereskedelmi Tudományok folyóiratban. Kereskedelmi cikkei a soproni állami kereskedelmi akadémia Értesítőjében, a bécsi Kaufmännische Zeitschriftben és a Sopron című lapban jelentek meg. 1926 októberében a fővárosban halt meg.

90 éve, 1925. november 2-án született Koós Olga színésznő. "Mindig színész akartam lenni. Különösen, miután láttam Mezey Máriát, rókaképpel a nyakában. A háború után a Színészegyesületbe jelentkeztem. Szőke voltam, magas, kék szemű, és Rátkai Marci bácsinak bepárásodott a tekintete, amikor meglátott. Igazi primadonna! – kiáltott föl." 1949-ben, három év tanulás után azonban egy diákbírósági határozat miatt abba kellett hagynia a színművészeti főiskolát és csak évekkel később hívtak vissza: másokkal, többek között Mensáros Lászlóval együtt őt is rehabilitálták. 1949–1951 között Szegeden, 1951-től 1958-ig a Vígszínházban, 1958-tól a Pécsi Nemzeti, 1966-tól a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozott.

1970-től négy évadon át a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. "Radó Vilmos hívott, abba az ő fura, bohémekkel teli társulatába, ami annyira szerethető volt a sznob és szögletes Miskolc után. Tudod, akkor tanultam meg ilyen alapfogalmakat, mint: fakultatív próbára járás. Alig merem elmondani is. De hát imádtam."

1974-től 1994-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd a fővárosi Új Színházhoz szerződött. 1999 óta a Radnóti Színház művésznője. Jászai Mari-díjas (1979), érdemes (1983) és kiváló művész (1900). 1993-ban Déryné-díjjal, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2009-ben Aase-díjat kapott. Öt éve, a 80. születésnapja kapcsán készült riportban így vallott: "Idős éveimet, amelyek jó tizenöt éve telnek már, igen élénken és intenzíven élem meg. Néha egészen elképeszt, hogy mi minden történt már velem és körülöttem. Ma már legalább nem lepődöm meg. A barátaimban sem kellett csalódnom, mint sokaknak, mert az én kapcsolataim jól kipróbált, szilárd alapra voltak felépítve."

75 éve, 1940. november 2-án hunyt el Dalotti Németh Ödön tanár, irodalomtörténész, kritikus. Családja Olaszországból költözött a fővárosba, így 1846. augusztus 7-én ő már Budapesten született. Komáromban és Pozsonyban tanult, majd Kecskeméten volt teológus. Budapesten és Bécsben is folytatott egyetemi tanulmányokat. Hazatérte után, 1870-ben a kecskeméti református egyház hívta meg nőnevelő intézete vezetésére. Tanári állása mellett letette mind a két papi vizsgálatot. 1880-tól a kecskeméti református főgimnázium magyar nyelv és irodalomtanára lett. 1895-től Győrött, 1896-tól 1918-ig Pozsonyban tanított. Elbeszéléseit, cikkeit, színikritikáit a fővárosi lapok is közölték. Fordított olasz és német nyelvből. 1873-tól a Kecskemét című lap munkatársa, 1874-től 1878-ig szerkesztője volt. 1892-ben a Kecskeméti Lapokat szerkesztette.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

65 éve, 1950. november 2-án hunyt el Gesztelyi Nagy László agrárközgazdász. Lövőpetriben született, 1890. november 12-én. Gimnáziumi és jogi tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte. 1916-ban a kolozsvári egyetemen avatták államtudományi doktorrá. Rövid ideig az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál dolgozott, majd a Magyar Gazdaszövetség munkatársa és a Magyar Gazdák Szemléjének helyettes szerkesztője lett. 1922-ben kinevezték igazgatónak a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara élére. Szerkesztette a Magyar Róna című lapot. 1932-ben gazdasági főtanácsosi címet kapott. Az Alföld gazdasági és társadalmi problémái, a szakoktatás, a homoki szőlőtermesztés és a külföldi agrárkapcsolatok fejlesztése foglalkoztatta leginkább. Népfőiskolát és mintagyümölcsöst, 1929-ben kertmunkásképző iskolát létesített Kecskeméten. 1939-ben a Magyar Élet Pártjának programjával a kiskőrösi választókerület parlamenti képviselője lett. A Mezőgazdasági Kamara jogutódjának éléről 1946-ban leváltották. A kecskeméti népbíróság „népellenes bűne" miatt másfél évi börtönre ítélte. 1947-ben szabadult. Nehéz anyagi körülmények között, betegen élte le hátralevő éveit. 46 önálló kötete és 200 tanulmánya mellett több mint 3000 kisebb cikket írt és számos előadást tartott.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)