50 éve, 1966. január 14-én Kecskeméten hunyt el Váry István jogász, jogtanár, újságíró, helytörténész. A hírös városban született 1887. január 16-án. Iskoláit szülőhelyén végezte, a református kollégiumban érettségizett és a jogakadémia hallgatója volt. 1911-ben Budapesten kapott ügyvédi oklevelet. Diákkorától kezdve foglalkozott újságírással. Verseket, elbeszéléseket, színműveket írt, és Kecskemét művelődési emlékeit is kutatta. Nápoly rózsája című színművét az 1907-1908-as évadban mutatta be a kecskeméti színház. 1913-tól a Pesti Hírlapban is megjelentek cikkei. 1914-ben a Kecskeméti Szemle című havi folyóiratot szerkesztette. 1918-tól a Kecskeméti Polgár című lap társszerkesztője volt. A két világháború között főként a Kecskeméti Lapoknak dolgozott. 1945 után a Bács-Kiskun Megyei Népújság, a Kiskunság és a Petőfi Népe közölte írásait. Több munkája kéziratban maradt. Fő művei: Rózsa is, tövis is (versek); Emlékezzünk régiekről; Mathiász János; Katona Zsigmond élete és munkássága; Kecskemét jelesei (Heltai Nándorral).

A Petőfi Népe 1966. január 15-i száma így adott hírt haláláról: "Tegnap, kora délután Kecskeméten, a Megyei Kórházban életének 79. esztendejében meghalt dr. Váry István nyugalmazott ügyvéd, az olvasóink előtt is jól ismert helytörténész. Dr. Váry István évtizedek óta kutatta a megyeszékhely múltját, gyűjtötte az itt működő művészek, tudósok tevékenységének dokumentumait. Számos cikke jelent meg lapunkban is, emellett több monográfiában dolgozta fel a birtokában levő gazdag anyagot. Barátai, ismerősei és olvasói nevében részvéttel búcsúzunk tőle."