160 éve, 1856. január 15-én született Rakodczay Pál színész, színháztörténész, színigazgató. Pedagógusként kezdett színikritikákat, tanulmányokat publikálni magyar és német nyelven. 1887-ban lépett színi pályára Az ember tragédiája Lucifereként. 1889-től Debrecenben dolgozott mint színész és rendező. 1890-ben Német- és Franciaországban tanulmányúton volt, majd 1891-1900 között saját színtársulatával járta a vidéki városokat. 1893-ban Baján, 1895-97-ben Kecskeméten játszottak.

Rakodczay Pál mint Harpagon
Moliére A fösvény című vígjátékában
(fényképész: Berky Dezső) 

1896-ban az ő direktorsága idején nyitották meg a Helmer és Fellner tervezte kecskeméti színházat. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a kor művészeti irányzatának, a naturalizmusnak meghonosításában. A díszletek és jelmezek korhűségére törekedett. Kiváló szakíró volt. Nagy forrásértékű színháztörténeti levelezését a Nemzeti Múzeum könyvtárára hagyta. Megjelent tanulmányai: A színészet módszere (1884), Jászai Mari mint Elektra (1891),  Prielle Kornélia élete és művészete (1896), Szigligeti Ede élete és költészete (1901), Katona József élete és költészete (1901), Dramaturgia (1902), Egressy Gábor élete és kora (1911).

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kerekes Magdolna: Évfordulók, állami, társadalmi, egyházi és néprajzi ünnepek  *OSZK Színháztörténeti Tár gyűjteménye)

25 éve, 1991. január 15-én hunyt el Podlipny Gyula festő, grafikus. Pozsonyban született 1898. április 12-én. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten fejezte be, ahol azután Vesztróczky Manó rajzkurzusát látogatta, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt. 1918-ban ösztöndíjasként Nagybányán, 1919-ben a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott. 1926-ban véglegesen Temesváron telepedett le. A Barabás Miklós Céh alapító tagjaként 1930-ban részt vett az erdélyi művésztömörülés első kolozsvári kiállításán. Művészpedagógiai munkássága jelentős: előbb magániskolát alapított, majd a Kolozsvárról Temesvárra költözött Képzőművészeti Iskola tanára lett.


A modern európai művészet eredményeihez fölzárkózó művei a kortárs festészet és grafika élvonalába emelték. Nyomorékoknak, koldusoknak, a társadalom elesettjeinek együttérző bemutatása képein Dosztojevszkij regényeinek hangulatát idézi. Portrékat (köztük számos önarcképet), kompozíciós műveket, tájképeket festett, többnyire pasztelltechnikával. Járatos volt az alkalmazott grafikában is: 1930-tól mint a temesvári mozgóképszínházak tervezője filmplakátokat készített. A Bánsági Múzeum 1974-ben műveinek gyűjteményes kiállítását szervezte meg.

(Forrás:  *Romániai magyar irodalmi lexikon)