1896. május 31-én, Kecskeméten hunyt el Lestár Péter ügyvéd, polgármester. A hírös városban született 1819. január 18-án. Elemi és középiskoláit szülővárosában, a jogot Pozsonyban végezte. 1842-ben tette le ügyvédi vizsgáját, 1848-ig Kecskeméten ügyvédeskedett. 1848-ban népfölkelőnek állt, majd a helyiek által kiállított önkéntes gyalogos század főhadnagya lett. Harcolt a pákozdi és a schwechati csatákban. Századossá léptették elő, és megkapta a másodosztályú vitézségi érmet. A szabadságharcot Komárom városában küzdötte végig, a kapituláció után hazajött.

1855-ben lépett a város szolgálatába mint árvapénztári ellenőr. 1860-ban gyámhatósági ülnök, 1861-ben városi tanácsnok, 1862-1867 között közgyám volt. Ezután megvált a hivatali pályától és újra ügyvéd lett. Mint ügyvéd is a közélet egyik alakítója volt. Az ő javaslatára alakult meg Kecskeméten a Takarékpénztár Egyesület, amelynek 1867-től igazgatósági elnöke, 1872-től igazgatója volt. Ő építtette fel a Takarékpénztár épületét is 1876-ban, 1869-ben a Gazdasági Gőzmalom Rt. igazgatósági elnökének is megválasztották. Hosszú ideig volt a kaszinó elnöke, az Olvasókör választmányi tagja, majd elnöke. Két évig az 1867-ben alakult Honvédegylet elnöki tisztét töltötte be. A Deák-párt híve, majd a balközép és a Deák-párt helyi fúziója után a megalakult Szabadelvű Párt kecskeméti vezérévé kiáltották ki. 1867-től haláláig tagja volt a város közügyeit irányító képviselő-testületnek, amelyben félretéve minden pártérdeket, egyedül a város javát, fejlődésének előmozdítását tartotta szem előtt.

1880. október 28-án, 61 éves korában Kecskemét polgármesterévé választották. A város pénzügyeinek rendezése után tervszerűen látott hozzá a városfejlesztési program megvalósításához. A filoxéramentes homokon elősegítette a szőlőtermesztés kibontakozását, 200 holdas városi szőlőtelepet hozott létre. Városrendezési tervének keretében a városközpontban egy nagy piactér kiépítését kezdte meg. Az ő polgármestersége alatt épült fel a színház és a városháza. Helyiérdekű vasútvonalak létesítésével a vidéket bekapcsolta a város kereskedelmébe. Megkezdődött a város csatornázása, ártézi kutak fúrása, és a városi villanytelep létesítése. Városi és pusztai iskolák épültek, 1894-ben pedig megnyílt a városi zeneiskola. Lestár Péter 1896-ig, haláláig volt Kecskemét polgármestere.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1890)

1911. május 31-én hunyt el id. Csekey István református lelkész. 1860 májusában született. Középiskoláit részben Kecskeméten végezte a református kollégiumban. Nevelő, majd több helyen lelkész volt. 1903-ban visszakerült a hírös városba, 4 évig főjegyzője volt a kecskeméti református egyházmegyének. Írásai a Protestáns Lapban és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

105 éve, 1911. május 31-én született Tóth Endre református lelkipásztor. Édesapját korán, 10 éves korában elveszítette. Édesanyja négy gyermekkel maradt özvegyen. Elemi iskoláit szülővárosában, Bogyiszlón, a gimnáziumot Szekszárdon, illetve Hajdúböszörményben végezte, a Református Bocskai István Gimnáziumban végezte. Ezt követően a budapesti teológiára jelentkezett, lelkészi ajánlása a legnagyobb elismeréssel szólt a becsületes, kitartó és egyházhoz hű fiatalemberről. 1933-ban fejezte be teológiai tanulmányait, majd 1933 és 1935 között Hollandiában ismerkedett meg a történelmi kálvinizmussal. Hazatérve a budapesti Fasori gyülekezetben segédlelkész, később egyházmegyei lelkész lett. 1939-ben megnősült, Cseperkálovics Erzsébet hegedűművészt vette el. Házasságukból három gyermek született, Zsuzsanna, Erzsébet és Pál.

A II. világháború idején részt vett az üldözöttek mentésében. Miután a szovjet csapatok elfoglalták Budapestet, őt is elvitték Gödöllőre fogságba, ahol három hétig volt fagyoskodás és nélkülözés mellett. Különös csoda folytán szabadult, betegen, de gyalog tette meg az utat Fasorba, a családjához. 1944. október 1-én a kecskeméti református gyülekezet egyhangú szavazással lelkészévé választotta, a háborús események miatt azonban – külön engedéllyel – csak 1945. március 2-án jöhetett Kecskemétre. Beiktatását 1945. május 6-án tartották meg. Az ünnepi istentiszteleten Kovács Bálint parókus lelkipásztor Mózes könyvéből vett igével küldte a szolgálatba: „Nagy néppé teszlek és megáldalak, naggyá teszem nevedet és áldás leszel.”

Tóth Endre nehéz történelmi időben került Kecskemétre. Kecskemét keleti egyházrésze lett a szolgálati területe. Ki kellett javítani a háborús károkat szenvedett épületeket, be kellett indítani a több intézményből álló Kecskeméti Református Kollégiumot. A gyülekezet tagjaihoz írott körlevelében többek között a következőket írta: „Iskoláink felé fokozott szeretettel fordulunk. Presbitériumunk több ízben kifejezte azon álláspontját, hogy iskolái fenntartásához minden körülmények között ragaszkodik és azokért minden áldozatra kész, templomaink mellett iskoláink a legnagyobb értékeink.”

A következő években lassan megindult a gyülekezeti élet. A közösség másik parókus lelkészével, Kovács Bálinttal, a presbitériummal és a bibliakörök tagjaival közösen evangélizáció szervezésébe kezdtek. Ennek nyomán lelki ébredés erősítette a gyülekezet belső életét. Segítségüket a tanyavilágból is kérték. Kisfáiban a környező tanyák népe eljött a bibliaórára, a csendesnapra. Télidőben megható volt, ahogyan kézilámpásokkal világítva különböző irányból közeledtek a Domján tanyához, majd az összejövetel után vitték a fényt széjjel. Rendszeressé váltak a szikrai táborok, míg a KIE tanoncotthon lakóinak egyhetes üdülést szerveztek, melynek költségeit a gyülekezet vállalta.

1953. november 1-én Tóth Endre volt az igehirdető, textusát Pál Filippibeliekhez írott leveléből vette: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”. Nagy hatású prédikációja megrendítő bizonyságtétel volt, többek között ezt mondta: „Ne felejtsd: egyszer csak meg kell állnod Krisztus előtt, s nem tudod, hogy mikor? Ne akkor kapkodj Krisztus bocsánata, az úrvacsora után, amikor már késő, hanem most, amíg időd van a megtérésre. Térj meg hozzá, hogy ne csak a halálban, hanem az életben is, az élet Krisztus legyen számodra”. Akkor senki nem gondolt arra, hogy ez lesz az utolsó templomi szolgálata. Másnap, november 2-án a hétfői férfi bibliaórán szolgálat közben lett rosszul, és a roncsoló agyvérzés nyomán 1953. november 4-én, 42 éves korában hazahívta Ura.
(Forrás:  *Dr. Török István: Megemlékezés Tóth Endre és Hatvani Lajos nt. urakról )

100 éve, 1916. május 31-én hunyt el Csősz Mihály Imre piarista tanár. A hírös városban született 1838 októberében. Elemi iskoláit és a gimnázium négy osztályát szülővárosában, a továbbiakat Pesten végezte. 1855-ben lépett a piarista rendbe, 1863-ban szentelték pappá. A kegyesrendiek gimnáziumaiban volt tanár, hitszónok, igazgató. Az iskolai szünidőket kihasználva beutazta Európát. Körútjáról élménybeszámoló írásai jelentek meg. Kettő olasz akadémia választotta meg tagjául. 1878-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Cikkeit, dolgozatait egyházi és világi lapok közölték.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1893)

75 éves dr. Molnár Árpád nyugdíjas háziorvos, családorvos. Székelyföldön, a Kovászna megyében található Árapatakon született 1941. május 31-én. 1967-ben társadalmi ösztöndíjjal a SZOTE Általános Orvosi Karán végzett. Ezt követően két évig Kecskeméten, a megyei kórházban dolgozott, majd Kunszentmiklósra került, ahol körzeti orvos, 1990-től háziorvos lett. Ő hozta létre az ország első orvosi ügyeletét, a Kunszentmiklósi Központi Ügyeletet. Gyógyszeradományokkal és élelmiszer-adományokkal rendszeresen segítette az erdélyi orvosokat. Kunszentmiklós szociológiai helyzetéről a "Bakér mente" című folyóiratban többször jelentek meg publikációi. 1980-ban Miniszteri Kitüntetésben részesült, 1988-ban Kiváló Dolgozó címet kapott.
(Forrás:  *Who is who Magyarországon)