1956. október 23-a után az egyetlen magasabb rangú katonatiszt volt, aki jelentős erőket vezényelt a felkelők és a civil lakosság ellen. „Az egyetlen hadosztályparancsnok, aki a pártszerv felhívására végigpásztázta a Duna–Tisza közét hatszor, szétvert mindent” – méltatta később szörnyű cselekedeteit érdemnek föltüntetve Kádár János.


Gyurkó Lajos péksegéd, aki a katonai ranglétrán bámulatos gyorsasággal előrehaladva vezérőrnagyi rangot is elért, 105 éve, 1912. május 26-án született. Öt elemit és három polgári iskolai osztályt végzett, majd pékinasnak állt. A második világháború után előbb a kommunista párt tagjaként, azután katonaként villámkarriert futott be. 1948-ban került a honvédséghez, és 1954 novemberében már a kecskeméti 3. lövészhadtest parancsnokává nevezték ki. 1956 őszén az alárendeltségébe tartozó szinte valamennyi alakulat részt vett a tüntetések szétverésében. 1956. október 26-án a kecskeméti börtönnél tüntető tömeg ellen, másnap pedig a tiszakécskei tüntetőkbe lövetett egy vadászgép géppuskájával. A forradalom leverése után a határőrség parancsnoka lett, politikai pályafutása azonban rövid idő alatt csúfos véget ért. Anyagi visszaélések miatt 1960-ban leváltották. Benzinkutasként halt meg 1979-ben.


90 éve, 1927. május 26-án hunyt el Récsei Ede kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, ifjúsági író. Zsámbékon született 1868 márciusában. Előbb a váci gimnáziumban tanult, azután Nyitrán a teológiai fakultás, 1891-től pedig Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegyetemen a latin–német szak hallgatója volt. Tanulmányait 1894-ben fejezte be. Ezt követően egy évig Léván, majd 1895-től Vácott tanított. 1898-ban a rend kormánya a rendi növendékek tanulmányi felügyelőjének és tanárnak Kecskemétre rendelte. A hírös várost 1903-ban hagyta el, Kolozsvárott lett tanár. Emellett a piarista szerzetesrend hittudományi és tanárképző intézetében, a Kalazantinumban is tanított. 1908-ban Nagykárolyba helyezték, ahol nemcsak mint tanári és plébános működött, de tevékenyen részt vett a város művelődési életében is, évtizedekig ő volt a helybeli Kölcsey Egyesület elnöke.

1924 őszén végleg Kolozsvárra ment, ahol a római katolikus főgimnáziumban francia, magyar és német nyelvet tanított, valamint a Szent József Fiúnevelő Intézet igazgatója lett. Tanítványai az 1925–26-os tanévben előadták Diáktípusok című énekes vígjátékát. Jókai diákéveiről ötfelvonásos alkalmi ódát (A diák Jókay) írt a kolozsvári piarista gimnázium 1926. június 13-án tartott öregdiáktalálkozójára, amelyet a kegyesrend városba költözésének 150. évfordulójának tiszteletére rendeztek. A Jóbarát, a Pásztortűz és a Véndiákok Lapja állandó munkatársa volt. Tisztelői és egykori hálás tanítványai — a korabeli sajtóvisszhangok tanúsága szerint — 1927. május 28-i házsongárdi temetését valóságos közművelődési eseménnyé változtatták.

Récsei Ede hivatása a nevelés, a polgári értékrend közvetítése volt. Volt igazgatója, dr. Bíró Vencel így jellemezte: „Keze nyomát mindenütt alkotások jelzik... Örökösen tervező lelke eszmékben sohasem szűkölködött. Írói készségét majdnem teljes mértékben az ífjúság szórakoztatására és nevelésére használta fel. Alkalmi költeményeivel intézetünk belső életének helyes irányú fejlődését ápolta... Tréfás kedélyével állandóan jókedvet teremtett maga körül, ötletekben gazdag mondásai sok jó órát szereztek környezetének”.
(Források:  **Romániai magyar irodalmi lexikon  *Szabadság – Erdélyi Közéleti Napilap  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)