1676. április 29-én hunyt el Michiel de Ruyter holland tengernagy, a magyar protestáns gályarabok kiszabadítója.

1607. március 24-én született Vlissingenben egy tizenkét gyermekes családban. Apja csapos volt, meglehetősen szűkösen éltek, már korán munkát kellett vállalnia: előbb kötélverő inasként dolgozott, majd tizenegy éves korában egy hajóra került tengerészinasnak. Hamar kiderült, hogy remek érzéke van a hajózáshoz, és gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, néhány év alatt az első tiszti rangig jutott. 1622-ben rövid ideig a szárazföldi seregben szolgált tüzérként, de néhány hónap után visszatért a tengerhez. Kereskedelmi hajókon szolgált, és bejárta az Atlanti-óceán keleti és nyugati partjait. Az 1630-as évek elején néhány évig egy bálnavadász hajón dolgozott, majd ismét kereskedelmi hajón szolgált.

1641-ben szállt először hadihajóra, amikor Hollandia támogatta Portugáliát a Spanyolországgal szemben folytatott tengeri küzdelemben. Ezt követően, miután második felesége révén jelentős vagyonhoz jutott, saját hajót vásárolt, a Salamandert, és kereskedelmi tevékenységbe fogott. 1652-re már jelentős vagyont halmozott fel, és a hajósok körében tisztelet és szeretet övezte. Már a visszavonulást fontolgatta, amikor 1652-ben kitört az első angol-holland háború, és felkérték, hogy legyen egy hajóraj parancsnoka. Számos ütközetben vett részt, többek között a plymouthi csatában is visszaverte a jelentős túlerőben lévő angolok támadását.

TÁMOGATÓINK

   

Az 1654-ig tartó háború után is a flottánál maradt, több expedícióban is részt vett Portugália ellen, a svédek ellen Dánia megsegítésére is őt küldték - a dán királytól lovagi címet is kapott -, és ott volt Guinea visszafoglalásánál is. Az 1665-ben kitört második angol-holland háborúban a flotta főparancsnokának nevezték ki. 1667-ben komolyan megsérült, és négy évig nem szállhatott hajóra. Az 1672-ben meginduló harmadik háborúban azonban ismét a flotta élére került, és több fontos stratégiai győzelmet aratott a nagy túlerőben lévő egyesült angol-francia flotta ellen (solebayi, első és második schooneveldi, texeli csata), bár vereségeket is elszenvedett.

1676 elején indult utolsó tengeri útjára, Szicília partjainál megütközött a francia flottával, és a stromboli csatában legyőzte őket. 1676. február 12-én a németalföldi államtanács megbízásából Nápolyban kiszabadította az 1674-ben ártatlanul gályarabságra ítélt magyar protestáns hitvallókat, azt a 26 embert, aki életben maradt a kemény fogságban. Később így vallott méltán híres cselekedetéről: "Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam." Ez volt Ruyter utolsó nagy történelmi tette, mert 1676. április 22-én a francia flottával folytatott messinai ütközetben súlyosan megsérült, s egy heti szenvedés után, április 29-én meghalt. Testét bebalzsamozták, Hollandiába vitték, és ünnepélyes külsőségek közepette az amszterdami De Nieuwe Kerkben temették el.

A 26 magyar protestáns lelkészt kiszabadító holland Michiel de Ruyter admirális emlékoszlopa
(Debrecen, 2007. október 26. - MTI Fotó: Oláh Tibor)

A holland haditengerészeti flotta zászlóshajóit már évszázadok óta róla nevezik el. Magyarországon két emlékműve is található: az elsőt 1895-ben Debrecenben avatták fel, a másodikat Budapesten 2002-ben. 2007-ben, születésének 400. évfordulóján szülővárosában avattak emléktáblát, amely a magyar gályarabok kiszabadítását ábrázolja. Életéről 2015-ben film készült Roel Reiné rendezésében.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)