1816. május 12-én Kalocsán hunyt el Szablik István fizikus, tanár, az első magyarországi léghajó-kísérletek kivitelezője.

Szegeden született 1746. május 6-án. 1762-ban lépett a piarista rendbe Privigyén. A noviciatus elvégzése után Nyitrára került, ahol bölcseletet tanult. 1765-ben Szegedre, 1768-ban Vácra helyezték tanárnak. 1771-72-ben Nyitrán, 1774–75-ben Veszprémben tartózkodott, azután Nagykanizsán történelmet és természettant tanított. Innét Tatára, majd Pestre küldték elöljárói.

TÁMOGATÓINK

   

Különösen a fizikában széles körű, alapos ismereteivel tűnt ki. 1783-ban a Montgolfier testvérek kísérletei alapján léggömböt készített és 1784. augusztus 15-én a maga költségén készült első magyar léghajót indította el a piarista ház udvaráról, melynek megszemlélésére Buda és Pest lakói és a városi tanács is kivonult.


A sikeres kísérletek után Szegedre helyezték, ahol a piarista gimnázium igazgatója, a rendház főnöke lett, és folytatta a tudományos munkát. 1785. július 6-án a Tisza-parti városban egy 69 centiméter átmérőjű, meleg levegővel töltött ökörhólyagot bocsátott fel a levegőbe. Az eseményen jelen volt a tudománypártoló erdélyi kancellár, Teleki Sámuel is. A kora egyik legnagyobb fizikusának tartott - Móra Ferenc által "virtusos" emberként aposztrofált - Szablik később szembekerült II. József tanügyi rendeleteivel, s ezért 1790-ben elmozdították állásából. Ezt követően iskolafelügyelőként dolgozott, majd több városban tanított. Veszprémben és Nagykanizsán házfőnök volt, pályája végén Kalocsán oktatott.

A fizika körébe vágó fontos kéziratai ma már nem fellelhetők, fizikai szereit és találmányait sokáig Vácott őrizték.

(Források:  *ballon.hu  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Szabadalmi Hivatal  *MTESZ)