1896. május 2-án Rimaszombaton született Vajda Árpád nemzetközi sakkmester, többszörös olimpiai bajnok.

Szinte egész életét a sakkozásnak szentelte. Kilencéves volt, amikor Maróczy Géza sikerei nyomán megismerkedett a sakkal. Tízévesen már a napilapok rovataiban megjelenő feladványokat fejtette, 15 évesen nyilvános sakkversenyen is indult.[Két alkalommal is megnyerte Budapest amatőr sakkbajnokságát (1919, 1921), az első budapesti Schlechter-emlékversenyt (1920), a londoni nemzetközi B-főtornát (1922). 1921-ben a bécsi vegyes mesterversenyen szerezte meg a mesteri címet. 1928-ban Havasi Kornél és Steiner Endre előtt megnyerte a magyar bajnokságot. Az 1927-es kecskeméti mesterversenyen, amelyet a világbajnok Aljechin nyert meg, a 6. helyen végzett.

Hat hivatalos olimpián 73 partit játszott magyar színekben és 41,5 pontot szerzett. Összesen 2 alkalommal nyert aranyérmet és 2 alkalommal ezüstérmet a magyar csapattal. Emellett három - az 1924-es, az 1926-os és az 1936-os - nem hivatalos sakkolimpiákon is szerzett két arany- és egy ezüstérmet.


Sakkszervezőként, -vezetőként és nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. Már 15 évesen, nyitrai gimnazistaként a Magyar Sakkszövetség tagja volt, sőt a kongresszuson is részt vett. 1913-ban költözött családjával Erzsébetfalvára, ettől kezdve a Budapesti Sakk-kör tagja lett, s az is maradt egészen 1951-ig, a feloszlatásig. 1921-ben az újjáalakult Magyar Sakkszövetség vezetőségében választmányi taggá, majd később tanácstaggá választották. Csapatkapitány, FIDE delegátus is volt. A háború alatt visszavonult, utána a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége csapatkapitánya, társelnöke, 1949 után a Sakkszövetség elnöki tanácsának tagja volt.

TÁMOGATÓINK

   

Civil szakmájában is sikeres volt. Érettségi után rendőrségi díjnokként állt munkába, mellette jogot tanult és a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerzett. 1927-től a Budapesti Főkapitányságon, a Pesterzsébeti Kerületnél dolgozott, azután a VII. kerületi Kapitányságon fogalmazó lett, majd 1936-ban címzetes kapitány. 1937-ben a Pestszenterzsébeti kerületi kapitányságra került tényleges kapitányi ranggal, 1942 és 1944 közt ugyanott tanácsos, a kapitányság harmadik embere volt. A II. világháború után a rendőrség állományában maradt, ami nem volt kis dolog, hiszen alig néhány régi rendőrtisztet vettek át. Ő azonban nemcsak távol tartotta magát a korábbi politikai mozgalmaktól, hanem esetenként segítségére volt azoknak, akik erre rászorultak. Ezt méltányolták. A sakkal 1967-ig, haláláig kapcsolatban maradt.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Tóth László: A kecskeméti nemzetközi sakkverseny 1927)