80 éve, 1944. április 18-án a szövetségeseknek való kémkedés vádjával a Gestapo letartóztatta Karády Katalint. A népszerű  színész- és énekesnőt három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. A fogságból Ujszászy vezérőrnagy barátai szabadították ki. Később így emlékezett vissza erre az időszakra: "Ártatlanul kínoztak meg. Elviseltem azt is, miközben zuhogtak a bombák a fejem fölött. Több mint három hónapot töltöttem odabent. [...] Nyár vége volt, már őszelő, amikor szabadon engedtek. A lakásomat kifosztva, üresen találtam. És újrakezdtem az életet."

Karády Katalin a Délibáb című folyóirat címlapján
letartóztatása előtt három nappal

Az énekesnő szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A gyerekeket a lakására vitte és a háború végéig gondozta őket.

A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1945 és 1948 között az Operettszínház még foglalkoztatta, több operett főszerepét játszotta el. Az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. 1947-ben szerepelt ugyan a Betlehemi királyok című rövidfilmben, majd játszott még az 1948-as Forró mezőkben, de ez már az utolsó filmje volt. A kommunizmusban nem jutott hely a Horthy-rendszer ünnepelt sztárjának. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Karády nehezen viselte a mellőzöttséget, 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Utolsó hazai fellépése 1950 őszén Kecskeméten volt, ahol – saját nyilatkozata szerint – a közönség kifütyülte és sörösüvegeket vágtak hozzá.

(Forrás:  *szineszkonyvtar.hu)