1991. január 17-én kezdődött meg az első öbölháború, mely Kuvait felszabadításával ért véget.

Szaddám Huszein iraki diktátor a nyolc évig tartó, kétmillió halottat követelő iraki-iráni háború 1988-as befejeződése után vetett szemet a kicsi, de olajban gazdag Kuvaitra. A szomszédos emírség a háború alatt bőkezűen hitelezte Bagdadot, de Szaddám nem szándékozott visszafizetni a 14 milliárd dollárra duzzadt adósságot. A kiürült államkincstár feltöltésére újabb "kárpótlást" követelt, amiért Kuvait úgymond elorozza nyersolajkészleteit. Egy évtizedekre visszanyúló vitát felújítva területi követelésekkel is fellépett, békülésről, tárgyalásos megegyezésről hallani sem akart.


A harcedzett iraki hadsereg elitegységei 1990. augusztus 2-án éjjel két órakor váratlanul lerohanták Kuvaitot, ahonnan az emírnek éppen csak sikerült elmenekülnie, majd a Huszein által kinevezett bábkormány "kérésére" Kuvaitot 19. tartományként Irakhoz csatolták. A nemzetközi közösség elítélte az agressziót, az ENSZ Biztonsági Tanácsa kivonulásra szólította fel Bagdadot, majd szankciókat rendelt el. A BT 1990. november 29-i 678. számú határozatában 1991. január 15-ig szabott határidőt Iraknak a kivonulásra, ezután "minden eszköz" (ideértve a katonai erő) alkalmazását megengedte az ENSZ határozatainak betartatása érdekében.

Irak ellen, Kuvait felszabadítására széles körű nemzetközi koalíció jött létre amerikai vezetéssel, amelyben 34 ország - köztük arab államok - katonái szolgáltak. Felvonulási terepnek az Irak által veszélyeztetett Szaúd-Arábiát választották, a BT által megszabott határidő lejártakor 625 ezer szövetséges katona, 1753 repülőgép és 3680 harckocsi állt szemben 550 ezer iraki katonával, 810 repülőgéppel és 5500 harckocsival.


A Sivatagi Vihar fedőnevű hadművelet a határidő lejárta után egy nappal, 1991. január 17-én éjjel 00.38 perckor kezdődött. A teljes légi fölényben lévő koalíció gépei több mint egy hónapon át bombázták az iraki állásokat, majd február 24-én megkezdődött a szárazföldi offenzíva. A szövetségesek napok alatt megsemmisítették az iraki haderő jelentős részét, február 27-re Kuvait felszabadult, az elűzött emír hazatért. Szaddám Huszein február 28-án feltétel nélkül elfogadta az összes Irakra vonatkozó ENSZ-határozatot, s ezzel az első Öböl-háború véget ért.

A történelem során először a televíziók "élő adásban" tudósítottak a harci cselekményekről. A koalíció erői 42 nap alatt 110 ezer légi bevetést hajtottak végre, és 45 gépet vesztettek. Az emberveszteség 358 fő volt, közülük száznál többen balesetben vesztették életüket. 66 katonát nyilvánítottak eltűntnek. Az iraki hadsereg vesztesége 85-100 ezer halott, 80 ezer hadifogoly, 97 vadászgép, 6 helikopter és 4 ezer harckocsi volt. A polgári halottak száma ismeretlen, de több ezer főre tehető, a visszavonuló irakiak által felgyújtott olajkutakban keletkezett veszteség és a helyreállítás költségei több milliárd dollárra rúgtak.