1886. február 10-én Kecskeméten született Balanyi György történetíró, piarista tanár, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Szülővárosa piarista gimnáziumát elvégezve 1903-ban lépett a kegyes tanítórendbe. Budapesten szerzett tanári oklevelet és bölcsészdoktorátust 1910-ben. Már ez évtől Szegeden, 1916 és 1943 között pedig Budapesten a kegyesrendi gimnázium tanára, 1935 és 1941 között igazgatója volt. 1924-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1943-tól 1948-ig a kolozsvári egyetemen történelmet tanított. Innen visszaköltözött Budapestre, ahol piarista rendfőnöki tanácsosként élt haláláig. Budapesten hunyt el 1963. május 4-én. Sírhelye a kecskeméti piarista templom kriptájában van.


Történelemtudományi szakirodalmi munkássága jelentős, de középiskolai tankönyveket is írt. Neveléstörténeti szempontból fontos az általa szerkesztett, és részben általa írt művekben a hazai piarista iskolák történetének feldolgozása. 51 önálló munkát és több mint 200 történeti tárgyú értekezést és cikket jelentetett meg különböző újságokban, folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Munkatársa volt a budapesti Századoknak és Vigiliának, s az Erdélyi Iskolának. Bár a középkori és legújabb kori egyetemes történelemnek volt ismert művelője, jobbára magyar történelemtankönyveket írt. 1919-ben a Szent István Akadémia választotta rendes tagjává, 1938-ban pedig az MTA levelező tagja lett. Tagságát 1949-ben politikai okok miatt megszüntették, és csak 1989-ben rehabilitálták.

(Források: *Katona József Megyei Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Piarista Diákszövetség)