1886. február 10-én Kecskeméten született Balanyi György történetíró, piarista tanár, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Szülővárosa piarista gimnáziumát elvégezve 1903-ban lépett a kegyes tanítórendbe. Budapesten szerzett tanári oklevelet és bölcsészdoktorátust 1910-ben. Már ez évtől Szegeden, 1916 és 1943 között pedig Budapesten a kegyesrendi gimnázium tanára, 1935 és 1941 között igazgatója volt. 1924-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1943-tól 1948-ig a kolozsvári egyetemen történelmet tanított. Innen visszaköltözött Budapestre, ahol piarista rendfőnöki tanácsosként élt haláláig. Budapesten hunyt el 1963. május 4-én. Sírhelye a kecskeméti piarista templom kriptájában van.
Balanyi György
(Huber István festménye, 1943)
Történelemtudományi szakirodalmi munkássága jelentős, de középiskolai tankönyveket is írt. Neveléstörténeti szempontból fontos az általa szerkesztett, és részben általa írt művekben a hazai piarista iskolák történetének feldolgozása. 51 önálló munkát és több mint 200 történeti tárgyú értekezést és cikket jelentetett meg különböző újságokban, folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Munkatársa volt a budapesti Századoknak és Vigiliának, s az Erdélyi Iskolának. Bár a középkori és legújabb kori egyetemes történelemnek volt ismert művelője, jobbára magyar történelemtankönyveket írt. 1919-ben a Szent István Akadémia választotta rendes tagjává, 1938-ban pedig az MTA levelező tagja lett. Tagságát 1949-ben politikai okok miatt megszüntették, és csak 1989-ben rehabilitálták.
(
Források: *Katona József Megyei Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Magyar Piarista Diákszövetség)