1815. augusztus 16-án született Bosco Szent János (Giovanni Melchior Bosco) olasz katolikus szerzetes, szociálpedagógus, rendalapító.

Giovanni Melchior Bosco egy Torino melletti kis tanyán született. Földműves apját kétévesen elvesztette, ezért kisgyermekként pásztornak kellett állnia, olvasni maga tanult meg a hosszú estéken. Kilencévesen álmot látott, melyben parancsot kapott: „Állj a fiúk élére!” Ezután kezdte maga köré gyűjteni az utcán kallódó, otthontalan gyerekeket, akiket a templomban hallottak alapján a katekizmusra tanított, majd pihenésként zsonglőr- és kötéltáncos mutatványokkal szórakoztatta őket.

Fillérenként összekuporgatott pénzéből tizenhat évesen kezdett rendszeresen iskolába járni, emellett házimunkát vállalt szállásért, így közben jártasságot szerzett a szabó, a lakatos és az asztalos mesterségben, megtanult főzni és zenélni. 1835-től teológiát is tanult. 1841-ben Torinóban szentelték pappá. A konviktus (a teológiát hallgató diákok közös otthona) káplánjaként részt vett arabok, a betegek, a szegények lelkipásztori gondozásában. Ebben az időben kezdett ismét tanítványokat gyűjteni, akikkel a templomokban tartott szentmise és oktatás után a mezőn játszott és énekelt. Módszerét így foglalta össze: „Szerettesd meg magad, hogy annál jobban megszerettethesd Istent.” Nevelési rendszere a vallásra, a szeretetre, a bizalomra, a szabadságra, ugyanakkor a tekintélyre és a szabályok betartására épült, a büntetést csak a legvégső esetben tartotta megengedhetőnek.

Tanítványaiból szervezte meg Oratóriumnak nevezett intézményét, amely rövid idő alatt 360 fős tanonciskolává fejlődött. Működését azonban sokan nem nézték jó szemmel, intézményének gyakran kellett költöznie, többször feljelentették, elmegyógyintézetbe akarták juttatni, 1848-ban rá is lőttek. A támadások ellenére édesanyja segítségével tovább foglalkozott a gyerekekkel, akikkel alamizsnából tartották fenn magukat. Növendékei nemcsak hitoktatásban részesültek, hanem mesterséget is tanultak. Idővel a városi hatóságok felismerték tevékenységének fontosságát, így Don Bosco egy sorsjáték jövedelméből házat vehetett, és templomot építtetett mellé.

A döntő fordulat 1858-ban következett be, amikor IX. Pius pápa fogadta Don Boscót, és teljes támogatásáról biztosította. Az egyházfő segített papi kongregációja, hitbuzgalmi egyesülete megszervezésében, majd a rendalapításban. Don Bosco 1859-ben hozta létre a Szalézi Szent Ferenc Társulatot, az egyháztörténet egyik leghatásosabb szerzetesrendjét, majd 1872-ben a rend Segítő Szűzanyáról elnevezett női ágát. A pápai jóváhagyást 1874-ben kapta meg. Az alapító jelszava ez volt: „Da mihi animas, cetera tolle!” – „Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!” A rend tagjai szegénységi fogadalmat tettek, céljuk a veszélyeztetett fiatalok tanítása, nevelése, lelkipásztori gondozása.

Az alapító Don Bosco hosszas betegeskedés után 1888. január 31-én halt meg. XI. Pius pápa 1929-ben boldoggá, egy év múlva szentté avatta, a katolikus kalendáriumba 1936-ban vették fel ünnepét. A szaléziak létszáma a világon több mint 15 ezer, a világ 131 országában – köztük Magyarországon is – vannak jelen, s több mint kétezer intézményt működtetnek a fiatalok, főleg a legszegényebbek és szűkölködők szolgálatában.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)