85 éve, 1931. január 29-én született Mádl Ferenc Széchenyi-díjas jogász, akadémikus, politikus, Magyarország rendszerváltás utáni második államfője.

A Veszprém megyei Bánd községben látta meg a napvilágot. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, majd 1961 és 1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokat. 1955-től bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként dolgozott.

1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens, 1973-tól egyetemi tanár, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el. 1985 és 2000 között az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékét vezette.

Az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1964-ben, a tudomány doktora fokozatot 1974-ben szerezte meg. Az MTA 1987-ben levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta. Tudományos tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint Európa-joggal foglalkozott. Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében, illetve különböző szervezetek munkájában, tagja volt több nemzetközi akadémiának, vendégprofesszorként több külföldi egyetemen tanított.

Számos jelentős kitüntetése mellett 1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. Ugyanebben az évben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett. Az ELTE tiszteletbeli doktora és számos egyetem díszdoktora volt, több könyvet és számos tanulmányt írt.

A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködött a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, s külön megbízás alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szervezetekben. 1990-92-ben az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöke volt, 1992-től a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett, betöltötte a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét, felügyelte az MTA Központi Hivatalát, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alapot is. 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett, 1994 első felében a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztját és a Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.

1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-Fidesz jelölte köztársasági elnöknek. 1996-ban egyik kezdeményezője volt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének, 2000 júniusáig elnöki tisztségét is ellátta.

 

 

Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, tisztségébe 2000. augusztus 4-én iktatták be. Államfőként elnöke volt a Szent Korona Testületnek is. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével.

2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. Utóda az államfői székben Sólyom László lett 2005. augusztus 5-én. Mádl Ferenc 2011. május 29-én hunyt el Budapesten.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)