1950. augusztus 14-én hunyt el Novomeszky István sportoló, városi adótiszt.

Nyíregyházán született 1909. december 22-én, iskoláit azonban már Kecskeméten végezte, a felsőkereskedelmiben érettségizett. Katonaidejének letöltése után a kecskeméti városházán dolgozott, mint szellemi ínségmunkás. Közben diákként, már 17 éves korától a KAC (Kecskeméti Athletikai Club) amatőr játékosaként, a jobbösszekötő és jobbszélső posztokon ontotta a gólokat. Az 1933/34-es évadban - 25 évesen - az I. csapat csatárjátékosaként a déli kerület gólrekordere lett. Ekkor figyelt fel játékára Herzog Edwin, a debreceni Bocskay igazgatója, aki azonnal le is szerződtette. 1934. július 15-étől a Bocskay FC profi klubhoz történt szerződése napjától 1941. március 27-éig, mint hivatásos profi futballista tartotta fenn magát. Debrecenből Svájcba, az FC Bielhez, majd innen Franciaországba, az FC Reims csapatához igazolt. A 30-as évek vége felé Madrid, Róma, Milánó, Lisszabon és Locarno futballrajongói ismerhettek meg kivételes képességeit.

A II. világháború véget vetett sportpályafutásának. 1945 után visszajött Kecskemétre, forgalmi adóhivatali tisztként dolgozott. A futballhoz azonban a munka mellett is hű maradt. A háború után megszervezte, edzette és vezette kecskeméti munkahelyének sportéletét. Irányításával a pingpong- és a futballcsapat szép eredményeket ért el. Az újra megindult bajnokság első mérkőzésein pedig még mindig ő vitte diadalra a KAC kék-fehér színeit.

 

Már 40 éves is elmúlt, amikor egy tanácsi ünnepség keretében, hírverő mérkőzésre utaztak Kiskunfélegyházára. Senki nem sejtette akkor még, hogy erről a meccsről Novomeszky István már nem tér élve haza. A játékostárs és jó barát, Börönte Tibor a következőképpen summázta az eseményeket: „Részt vett még a játékosoknak rendezett banketten, ahol ledöntött és széttaposott egy Rákosi Mátyás-szobrot, majd nyoma veszett." Másnap reggel feleségét és hozzátartozóit arról értesítették, hogy Városföldnél augusztus 14-én kettévágta a vonat. Halálának erőszakos körülményeire az 1988-ban megtartott exhumálásakor félreérthetetlen jelek utaltak.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Lapok, 1990  *vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás: Vonat elé lökték, mert ledöntötte a Rákosi-szobrot?)