235 éve, 1781. április 12-én Rimaszombatban született Szentpétery József, a 19. század legjelentősebb magyar ötvösmestere.

1794-ben Szathmáry-Király Pál festőművésznél, 1796-tól Vásárhelyi István kassai ötvösnél, 1805-től Bécsben tanult. Innen Párizsba indult, de a napóleoni háborúk miatt Triesztben rekedt. 1808-ban ismét Bécsben, Wirth udvari ötvösnél dolgozott. 1809-ben a pesti ötvöscéhbe kérte felvételét, de csak 1810-ben bocsátották remeklésre. 1811-ben bemutatott remeke ma a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara. Anyagi nehézségek miatt 1812 és 1818 között Losoncon élt. 1818-ban visszatért Pestre, ahol számos művészi értékű használati tárgy került ki műhelyéből. Tehetsége azonban ennél többre, sokalakos művészdomborművek készítésére ösztönözte. Chari les Le Brun Nagy Sándor-sorozata alapján elsőként az Átkelés a Granicus folyón című réz domborműve készült el. A sorozat második réz domborművén, Az arbelai ütközeten közel hét éven át dolgozott. Harmadik nagy lemezét, a Porus király fogságba esését ezüstből készítette. Ezután még három réz domborművet alkotott, a Vitam et sanguinemet, Budavár 1686. évi visszafoglalását és a Kálvária című kompozíciókat. Több alkotását a budapesti és a vidéki közgyűjtemények, valamint a református templomok őrzik. Így például egy 1848-ban készített, az utolsó vacsorát ábrázoló aranyozott ezüst kehely a kecskeméti református egyházközség tulajdona.

Munkásságát 1964-ben az Iparművészeti Múzeum gyűjteményes kiállításon mutatta be. A besztercebányai és bécsi ötvöscéh tiszteletbeli tagjává választotta, tagja volt a párizsi művészegyletnek is. Írásaiban a céhek eltörlését követelte, és a munkásnevelés művészi színvonalának emeléséért szállt síkra. Pesten hunyt el 1862. június 12-én.

(Források:  *Héjjné Détári Angéla: Az ezüst XIX. századi nagy mestere, Szentpétery József  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Mihalik Sándor: Szentpétery József ötvösmester élete, önéletírása  *Művészet, 1965)

80 éve, 1936. április 12-én Veszprémben hunyt el Zsigmond János művelődéstörténész, útirajzíró, szerzetes tanár.

Zsigmond János műve

1865. november 30-án Szekszárdon született. Előbb Baján, majd Kecskeméten tanult, ahol 1882-ben belépett a piarista rendbe. Történelem és latin szakos tanári diplomáját 1889-ben Kolozsvárott szerezte. Ezt követően a piaristák vidéki gimnáziumaiban tanított. Leghosszabb ideig - 29 évig - Veszprémben volt tanár, ahol a Veszprém Vármegyei Közművelődési Egyesület elnöki feladatait is ellátta és szerkesztette ennek naptárát is. Sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, amelyről önálló műve is megjelent.  Beutazta Európa csaknem minden országát és Észak-Afrikát. Utazásai során szerzett tapasztalatairól és élményeiről cikkeket (Az orosz egyház a nemzeti kultúra szolgálatában; Képek egy kis kultúrnép, a hollandok életéből; A nemzetiségi kérdés Belgiumban) írt. Földrajzi, néprajzi és társadalmi vonatkozásokban értékes útleírásainak jelentős része elsőként a Veszprémi Hírlapban látott napvilágot. Zsigmond János Veszprémben hunyt el 1936-ban.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Veszport Demokrácia, Szolidaritás, Világháló Közhasznú Egyesület)