100 ÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP VI.100

100 éve, 1912 telén festette Iványi Grünwald Béla a Kofák a hóbuckák között című képét. A hírös város motívumainak megjelenése a művésztelep festőinek kompozícióin némileg kényszer szabta választás eredménye, ugyanis így próbálták meg valamelyest ellensúlyozni a – nagybányai telepről érkezők által képviselt – plein-air festészeti törekvésekhez akkor még többek által is nélkü-lözhetetlennek vélt természeti adottságok hiányát. (A Műkert parkos környezete és talán a Cigány-város e szempontból, ha nem is teljes mértékben, kivételnek tekinthető.) Kecskemét jellegzetes motívumai közül különösen kedvelt volt az alkotók körében a Barátok temploma előtti íves barokk kőfalhoz támaszkodó Kálvária (mely nem azonos az 1982 óta látható szoborcsoporttal), többnyire az akkori főtéri piaccal és piacolókkal egyetemben. A művésztelep alapító mestere a téli hónapok-ban e téma legalább 5 változatát is megfestette, közülük éppen a Kecskeméti Képtárban őrzött a legletisztultabb, legkiérleltebb.

Iványi Grünwald Béla:
Kofák a hóbuckák között

Gauguin hatása, későszecessziós vonások, illetve fauve-os, neós harsány színvilág jellemezte ekkor Iványi festészetét, aki egyrészt leegyszerűsítette a kompozíciót (elhagyta a hóesés, illetve a kopasz fák előtéri ábrázolását), másrészt pedig minden egyes képi motívumot (köztük a kékes-lila és rózsa-szín „árnyékokat” mutató hóbuckákat) formai redukcióval társítva, sötét kontúrokkal körülhatárolt tiszta, dekoratív színfolttá alakította át. A kép ez utóbbi jellegzetességét ki is karikírozta pár hónap-pal később Józsa Károly az Egy kofa, egy hóbucka… címet viselő metszetén a korabeli népszerű hetilap, a Magyar Figaro 1912. május 19-i számában.

Bálint Rezső: Kecskeméti tér

A Kálvária tehát a művésztelep egyik legnépszerűbb motívumává vált, így Iványi alkotásain kívül megjelent például Demény Ottó és Herman Lipót egy-egy rajzán, illetve Bálint Rezső szintén 1912-ben készült dokumentum értékű pasztell vedutáján is. Az utóbbin kiemelt szerepet kapott a Kálvária környezete is, így az 1973-ban lebontott, a templom északi oldalánál 1841-től kezdve kialakított, zsidó kereskedők által működtetett földszintes üzletsor és a katolikusok – sajnos a II. világháború-ban helyrehozhatatlan károkat szenvedett – I. bérháza, melyet 1894-ben Zaboretzky Ferenc építész tervei alapján építettek föl.

             Perlrott-Csaba Vilmos: Kálvária
A téma megoldásában Iványiéhoz hasonló színvonalat és népszerűséget azonban csupán a Matisse-tanítvány, Perlrott-Csaba Vilmos ért el (Kálvária, 1911–1912). A Kecskeméti Képtár állandó kiállí-tásán látható legismertebb változat különösen jól tükrözi a legfrissebb francia hatásokat (pl. cézanne-i forma- és szerkezetképzés, kubista elemek). Különösen jellemző az a mozzanat, ahogyan Perlrott az egyes látványhű elemeket képépítő egységekként kezelve egy közös motívummá rakja össze, felhalmozva őket a szorosan egybekapcsolt elő- és középtér egy viszonylag szűk sávjába. Mindez olyannyira jól sikerült, hogy például egy Kecskemétet nem ismerő művészettörténész a háttérben látható református templom tornyát a Barátok temploma részének vélte műleírásában.

ifj. Gyergyádesz László
művészettörténész