160 évvel ezelőtt, 1848 márciusában az ország nemcsak a természet újjáéledését ünnepelte, hanem a forradalom kirobbanását is. A hírek futótűzként terjedtek, Kecskemétet március 16-án érték el. Ez egy csapásra felkavarta a város addig nyugodt és békés életét. Több tucat honatya az esti órákat elmélyült tanácskozással töltötte. Másnap Nagy Lajos főbíró ismertette a tanácsban a „... közelebbi pesti nagyszerű népmozgalomról vett tudósításokat ...” A jegyzőkönyvi kivonat szerint „a forradalom híre a helybeli lakosság között is hirtelen elterjedvén, köz lelkesedéssel fogadtatott.” A tanács bizottságot alakított, amelynek tagjai feladatul kapták, hogy a megyei közgyűlésen követeljék: tegyék lehetővé, hogy a város mind ott, mind az országgyűlésen képviseltethesse magát. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a 12 pontot is és elhatározta: küldöttséget indít Pozsonyba, hogy a pontok törvénybe foglalását javasolja az országgyűlésnek. Végül a testület a református főiskola ifjúságának felszólítására kitűzte a városházára a nemzeti zászlót, majd az összesereglett tömeg előtt Horváth Pál tisztviselő felolvasta Petőfi dalát. Ezalatt a 12 pontot is kifüggesztették az épület falára.

Az örömhír gyorsan terjedt tovább. A középületekre nemzetiszín lobogók kerültek, az asszonyok kokárdákat és zászlókat varrtak. „A köz népnek mejjükre, kalapukra tűzött selemből tsinált nemzeti koszorúkat hordoznak Kecskeméten a papok, piaristák, barátok és fő emberek” rögzítette naplószerű feljegyzésében Mertse Konstantin kecskeméti görög kereskedő. Még aznap délután Fejes János ügyvéd vezetésével lelkes ifjak jelentek meg a városházán és felajánlották szolgálataikat a közbiztonság védelmére. Három ívet a következő felirattal láttak el: „Alólírottak a lelkesedés jelen korszakában a netán lehető kitörések meggátlására ideiglenesen a helybeli tanács és Választott Közönség rendelkezése alá adjuk magunkat.” A felfokozott öröm közepette a három papírt rövid időn belül 164-en aláírták. Az elsők között volt Gyenes Mihály városi mérnök, Hornyik János jegyző, Csányi János tanácsnok, valamint Hajagos Illés, Dömötör Károly és Szappanos István is.

Március 17-én megkezdték a nemzetőrség szervezését is. A közhangulatra jellemző Szilády Károly, a kiváló nyomdász megnyilatkozása, aki a tanácshoz írt levelében „... nyilvánítá, mi szerint az itt alakuló nemzeti őrseregbe állani szinte polgári kötelességének tartaná, de mivel rossz hallása miatt alkalmatlan … későbbenis a helybeli őrsereg részére kellő nyomtatványok díj nélküli elkészítése által kívánja hazafiúi buzgalmát kimutatni.” A következő napokban a város négy pontján – az Arany Sas vendéglőben, a Református Főiskola épületében, a Városházánál és a polgári kaszinóban – őrhelyet is létrehoztak, ahol állandó ügyeletet, szolgálatot teljesítettek. Az aláírási íveket csaknem ezer lelkes kecskeméti polgár írta alá. Március 26-án vasárnap ünnepélyes körülmények között tették le esküjüket a hazára. Két nappal később pedig megválasztották a nemzetőrség tisztviselőit is. Az első hirdetmény, amely a forradalomról tudósított, március 18-án jelent meg Szilády Károly nyomdájában. Ezt számtalan szórólap: felszólítás, hirdetmény követte. Több magyarázat is készült a 12 pontról. Így például Gömöry Frigyes versbe öntött gondolataival kívánt hatni, amit a város anyagi támogatásával meg is jelentetett.

Kecskeméten a forradalmat követő fellángolás nem lett szalmaláng. A köznép és a hivatali vezetők között csaknem teljes összhang alakult ki a forradalmat követő napokban, hetekben. Büszkék lehetünk elődeinkre, hogy gyorsan reagálva és egymással összefogva az igaz ügy pártjára álltak!