100 éve, 1916. január 4-én Budapesten született dr. Kiss Árpád genetikus, növénynemesítő, a triticale atyja. Szüleit és testvérét kicsi korában elvesztette, először anyai nagyanyja, majd édesanyja húga nevelte. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Székesfővárosi Kertészképző Iskolában végezte, azután a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát. 1936-tól 1939-ig magánkertészetben dolgozott, majd a tényleges katonaidő letöltése után 1941-ben a mosonmagyaróvári Állami Növénynemesítő Intézetben volt gyakornok. 1942. április 5-től 1945. május 7-ig frontszolgálatot teljesített, angol fogságba került, ahonnan 1946 januárjában szökés révén szabadult.

1950-től a Magyar Tudományos Akadémia Növénytermesztési Kutató Intézetében dolgozott Martonvásáron, borsó és búza-rozs hibridek nemesítésével foglalkozott. Az akadémia hálózatból – az 1956-os események  miatt – távoznia kellett, 1957-ben Mészöly Gyula hozta Kecskemétre, ahol búza-rozs hibridek és a kisgyümölcsű görögdinnyefajták nemesítésével foglalkozott nyugdíjba vonulásáig, 1980 márciusáig.

A világ két legismertebb búza-genetikusa, az angliai R. Riley és az USÁ-ban élő G. Kimber írta szakmai munkásságáról: „A hexaploid triticalék közti keresztezéssel és szelekcióval új típusokat állított elő Magyarországon Kiss Árpád. Övé az érdem, hogy elsőnek vezette be a történelmi időben egy teljesen új, mesterségesen előállított gabonafaj termesztését a mezőgazdaságban.”

Kandidátusi értekezését 1972-ben védte meg, majd „A Triticale genetikája és nemesítése” című disszertációjával a mezőgazdasági tudományok doktora címet nyerte el. A Triticale című könyve 1970-ben jelent meg (ez volt az első triticale termesztési szakkönyv). 200 tudományos közleménye, ismeretterjesztő és szakcikke, könyvrészlete jelent meg, munkásságának nemzetközi szakmai visszhangja (citáltsága) kiemelkedően magas és elismert volt.

Kutatómunkájának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémiától oklevelet, egyszer elnöki jutalmat és 1971-ben az Akadémiai Díj II. fokozatát kapta. 1964-ben az Osztrák Mezőgazdasági Kamara Növénynemesítői Díját, illetve Marklebergben (NDK) aranyérmet vehetett át. 1965-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával, 1972-ben Mathiász János emlékéremmel, 1982-ben Kecskemét Városért emléklappal jutalmazták. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól két alkalommal főigazgatói jutalmat, 1973-ban Fleischmann Rudolf emlékplakettet kapott, majd 1977-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is átvehette. Életének 85. évében az MTA Darányi Ignác díját, az FVM Kovács Béla-díját és Bács-Kiskun Megye Tudományos díját kapta. A Triticale című könyvét a Mezőgazdasági Könyvkiadó 1970-ben nívódíjban részesítette. Három görögdinnye és három triticale fajtáját állami elismerésben részesítették. A Kecskemét város 600 éves jubileuma alkalmából készített emlékérmet a társadalmi, gazdasági, és kulturális életben kifejtett közéleti tevékenységéért kapta meg.

Két tucat hazai és külföldi egyesület, bizottság, szerkesztőség munkájában is részt vett. 1963 és 1977 között a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese volt. 2001. április 5-én hunyt el.

Születésének 100. évfordulója alkalmából a Katona József Könyvtár Helyismereti gyűjteményében életmű-kiállítást rendeztek, a tárlat 2016. január 31-ig tekinthető meg.