Az egyetlen szentszéki magyar diplomata50

„Úgy hiszem, hogy a Jóisten mindnyájunk életét, útját előkészíti a maga végtelen bölcsességével, amit mi vagy elfogadunk vagy nem. Visszagondolva nyugodtan mondhatom: kisgyermekkorom óta sok-sok olyan benyomással, élménnyel, lehetőséggel áldott meg az Úr és olyan családot adott, olyan emberekkel vett körül, akiken keresztül lépésről lépésre felkészülhettem arra, amit most csinálok.”

Pintér Gábor szentszéki diplomata 1964. március 9-én Kunszentmártonban született. Gyermekkorát a Váci Egyházmegye alsó csücskében, Csépán és Tiszazugon tölttöte. A kecskeméti piaristáknál érettségizett 1982-ben. A szemináriumot Egerben kezdte, a második évtől került a Központi Szemináriumba. 1987-89 között a Bécsi Egyetemen ökumenizmust és pedagógiát tanult, akkoriban a Collegium Pazmaneumban lakott, ahol a rektor helyettese is volt. 1988-ban Vácott pappá szentelték. 1989-től a németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumban négy éven át tanított hittant és angolt, s vezette az internátust. Közben az eichstatti katolikus egyetemen kutatva teológiai doktorátusát készítette elő. 1993-tól Rómában jogi tanulmányokat folytatott a lateráni egyetemen, s ezzel párhuzamosan, a vatikáni diplomáciai akadémián. 19 éve dolgozik a vatikáni diplomáciában dolgozik. Első kinevezését 1996-ban kapta a haiti nunciatúrára, majd Skandináviába helyezték, a Stockholmi Vatikáni nagykövetségre. Később a Fülöp-szigeteki, valamint a Párizsi Vatikáni Nagykövetség tanácsosa volt. 2013 óta a bécsi Apostoli Nunciatúra első tanácsosa.

Néhány évvel ezelőtt, az Alföldi Civil naplónak adott interjújában így vallott életéről: „Nekem mind a mai napig rengeteget ad a szülőföld. Hiszen a gyökereimet, a neveltetésemet, a kultúrámat, a történelmemet, az eleven társadalmi és családi hátteremet jelenti. A magyar nép, a magyar egyház történelmén keresztül ismerkedtem meg a sokszínű emberiséggel, a világegyházzal és közvetve ez segít abban mostanáig, hogy biztonságosan tudjak mozogni meglehetősen összetett világunkban. Nem hallgathatom el viszont, hogy meggyőződésem szerint ez fordítva is igaz. Vagyis amikor a pápa diplomatájaként az egyetemes egyházat és az emberiség nagy családját szolgálom, akkor ezt szívből, lelkesen és egészen konkrétan Magyarországért és a magyar egyházért is teszem.”
(Források:  *Alföldi Civil Napló, 2009  *Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség  *Martfű város honlapja  *Új ember, 2001)