Félt a közönytől, a se-se emberektől75

75 éve, 1939. április 22-én született dr. Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita, Szarvas város díszpolgára. Gimnáziumi tanulmányait a kecskeméti piaristáknál, a teológiát Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben végezte. 1963. június 16-án szentelték pappá Szegeden. 1964-ben teológiai doktorátust szerzett Budapesten. Ezt követőn teológiai tanárként szolgált Szegeden, majd Rómában a Pápai Lateráni Egyetemen az Academia Alfonsiana hallgatója volt. Magyarországra visszatérve Szegeden töltött be jelentős tisztségeket. 1972-től Budapesten a Központi Szeminárium lelki igazgatója, 1977-től a Szegedi Hittudományi Főiskola rektora, 1978-tól Rómában a Pápai Magyar Intézet rektora volt. 1987. május 2-án szentelték püspökké. 1987. június 5-től kinevezett kalocsai érsek, 1993. május 30-tól kalocsa-kecskeméti érsek, Szeged-Csanád és Pécs metropolitája lett. 1999. június 25-én Baján hunyt el.

- Mondhatom, hogy szép gyermekkorom volt. Testvéreimmel, szüleimmel békében éltünk együtt. Édesapám asztalos mester volt, édesanyám sütőnő. A friss illatú kenyér, a kenyér szeretete igazán gyermekkori élményem. Az iskolás éveket Szarvason, a katolikus iskolában kezdtem, és az első gimnáziumig e városban jártam, utána kerültem át Kecskemétre a piaristákhoz. Előttem vannak a régi nevelők, a plébános, Fetzer József apát úr, Privler Pál igazgató, a Kovácsik-nővérek, akik tanítottak. Ez már a múlt; de ma is táplálkozik ebből életem. Hálával emlékezem a Vajda Péter Gimnáziumra, ahol egy évet végeztem. Itt éreztem először kedvet a papi hivatásra.

- Mi késztethetett egy 15 éves gyereket arra, hogy pap legyen? Éppen 1954-ben, amikor e pálya előtt semmiféle jövő nem állt!
- Nehéz ezt megmagyarázni. Édesapám evangélikus volt, édesanyám katolikus, így nem az ő hatásukra történt. Már kisgyermekként otthon voltam a templom világában, ministránsként szolgáltam. Aztán a nyolcadik után - mivel két iparos is volt a családban - nem mehettem továbbtanulni. Az apát úr ajánlotta, hogy álljak be a temetkezési vállalathoz. Laurinyecz bácsi, az igazgató és Molcsan János - igazi régi kommunisták voltak - egy év után mellém álltak, és ennek is köszönhetem, hogy nehézség nélkül fölvettek a szarvasi gimnáziumba. Jó tanáraim voltak, jó szellemű gimnázium volt. Itt éreztem erős késztetést arra, hogy pap legyek, s úgy éreztem, hogy a kecskeméti Piarista Gimnázium alkalmasabb lesz a felkészülésre. Abban a korban észérvekkel még nem lehet megmondani, miért akar lelkész lenni az ember, én sem tudom megmagyarázni. Biztos, hogy ez belső vonzódás volt bennem. Fetzer apát úr ezt észrevette, és egyengette az utamat a piaristák felé is; bár sohasem mondta, hogy legyek pap, szabad akaratomat tiszteletben tartotta. Viszont én őbenne eszményt, példaképet láttam. Nagyon sokszor figyeltem őt imádkozni egyedül is a templomban, csodáltam a buzgóságát; hogy a népet - a cigányoktól a grófokig - egyformán kezelte: a katolikust és evangélikust, a hívőt és nem hívőt egyaránt megbecsülte. Ez a lelkipásztori megértés, szeretet vonzott engem a papi pályára. Sokat voltam gyermekkoromban az oltár közelében, természetes volt, hogy egyszer föllépek oda, és magam is szolgálni kezdek.

1958-ban a szegedi teológiára kerültem egy évre, majd Budapesten a Központi Szemináriumba. 1963-ban szenteltek pappá. Szarvason mondtam el az első szentmisémet 1963. július 23-án. Nagy fájdalmam volt, hogy édesapám ezt a napot már nem érhette meg, de édesanyám boldog volt. Ott voltak testvéreim, tanítóim, és az öreg apát úr vezetett az oltárhoz. 1964-ben doktoráltam teológiából. Témám XXIII. János pápa teológiája volt, de előtte licenciátusi értekezésként megírtam a szarvasi római katolikus egyház történetét. Örülök annak, hogy éppen ebben az évben az egyháztörténeti kiadványokban ki fogják adni. Felszentelésem után 1968-ig Rómában tanulhattam teológiát, majd Szegeden lettem püspöki szertartó titkár és teológiai tanár 1972-ig. 1972-77-ig Budapesten voltam a Központi Szemináriumban lelki igazgató. A papnövendékek nevelésével foglalkoztam, s közben az egyetemi templom lelkipásztoraként szolgáltam. Ezután két évet Szegeden töltöttem a Teológiai Főiskolán rektorként, majd 1979-87-ig Rómában voltam a Pápai Magyar Intézet rektora. 1987-ben II. János pápa megbízásából Kalocsára kerültem, s azóta itt szolgálok.

- Itt minden olyan lenyűgöző, ünnepélyes, tiszteletet parancsoló. Ön ebben él, ebben dolgozik. Megszokottá vált?
- Természetesen én is érzem ezt a történelmi hangulatot. Kalocsa eszembe juttatja Szent István királyt, aki itt akart érsekséget, aki előre látta, hogy ez az érsekség a később elfoglalt területek központja lesz. Kinevezte Asztrik püspököt - aki a koronát hozta neki a pápától - első kalocsai érseknek. Érzem a történelmi légkört, s ha elfelejteném, a kövek szólalnának meg. Azok a kövek, amelyek a mai székesegyház helyén épült első székesegyházból maradtak fenn az Árpád-korból. A mai székesegyház már a negyedik ugyanazon a helyen. Az érsekség is ugyanazon a helyen van, ahol az első érsekek lakhattak, a mocsaraktól, a Duna különböző ágaitól körülvéve. A mai érsekség a török idők után alakult ki az 1700-as években. A székesegyház, a palota 250 éves. Feltétlen érzem ezt a történelmi hangulatot, s az egyik feladatom is, hogy megőrizzem, többek közt az épületek felújításával is. Asztrik óta - aki az első volt - én a kilencvenedik kalocsai érsek vagyok.

- Hogyan értékeli a közelmúlt történelmét s napjaink eseményeit?
- Sokat gondolok az elmúlt negyven évre. Mérlegelve hívő-lelkipásztori szemmel sokszor azt mondom, hogy Isten ezt is megengedte, s a terveiben ez is ott volt. Viszont nekünk tanulni kell belőle. Én ennek az országnak és népnek a nehéz helyzetét elsősorban az erkölcsi romlásban látom. Ezért azon szeretnék munkálkodni minden jóakaratú halandóval, hogy újra fedezzük fel az embert. Az értékeket, mert csak így van remény, csak így van kiút. Emlékszem a koncepciós perekre, az igazságtalanságokra. Itt Kalocsán sem hittek a perbe fogott Grősz József érsek bűnösségében. Várjuk az ő rehabilitációját is. Szerintem véget ért egy kor, mely az egyházakat gátolta működésében, a hitet igyekezett megtörni. Nem tudjuk még felmérni, milyen károkat okozott. Bármi történjék is, az bizonyos, hogy így már nem folytatódhat tovább.

Én nagyon félek a közönytől, a "se-se" emberektől, akik se istenben se eszményekben, se értékekben nem hisznek, akik egyre inkább agresszívek és ostobák. Szeretném, ha az ember értékelésében és szeretetében újra párbeszéd indulna, és igazi, belső megújulás jönne létre ebben a magyar társadalomban. Abban a megújulásban hiszek, ami a szívekben, lelkekben megy végbe, amit az emberek gondolnak, abban kevésbé, amikor csak szavakban emlegetik. Merem remélni, hogy van kiút Érzem a felelősségemet, mint egyházi vezető, érzem, mint magyar. Gondolkodom az állam és az egyház új kapcsolatáról, a hitnek és az egyháznak a szerepéről.

Dr. Dankó László érsek címere

Tele vagyok bizakodással, reménykedéssel, de tudom, hogy hosszú, küzdel-mes lesz az út, melyen elindultunk. Nincs más út, mint a párbeszéd felvétele, talán újrakezdése; egy demokratikus, más elveket és világnézeteket is tiszteletben tartó társadalom felé haladjunk egymást támogatva és szolgálva.

(Részletek Kutas Ferenc 1989 októberében készített interjújából)

(Források:  *Kutas Ferenc: Gyökerek, melyekből táplálkozik életem...  *Szarvasi Krónika, 1990)

TÁMOGATÓINK

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata

 

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu