A tizenkilencedik század utolsó éveiben a svájci születésű pedagógus, Wéber Ede népesítette be a ballószögi pusztát. Az első telepesek, akik új lakóhelyüket az alapító iránti tiszteletből Helvéciának nevezték el, 1892 tavaszán érkeztek meg. A következő év őszén már 129 kis ház adott oltalmat a megélhetést kereső családoknak. Hamarosan megnyílt az első bolt, felépült az első iroda, az orvosi rendelő és a szülésznői lak.

A megszokott vallásos élet hiányát érezve a telepesek szabadtéri szentmiséket tartottak, majd hozzáfogtak a templomépítés előkészítéséhez.1902-ben indult meg a gyűjtés és néhány év alatt tekintélyes összeg gyűlt össze. Száz éve, 1908. augusztus 15-én Petter Géza áldotta meg az új templomot Isten dicsőségére és a hívek nagy örömére.

A templomtorony tíz évvel ezelőtti felújítása során talált levélben az ősök így emlékeztek meg az építkezésről: „... fáradságot nem kímélve szedtük össze azt a pénzt, amelyért ezen templomot felépítettük. Házról-házra jártunk kéregetni a tanyai épületek közt, mert akkor itt csak szórtan voltak az épületek, egymástól távol, hogy nekünk legyen Templomunk, de ti is kedves Testvéreink elmehessetek imádkozni majdan az Isten házába... A templom építést főtisztelendő Petter Géza, a Szent Erzsébet templom lelkésze vezette, kezdeményezte és az ő buzgólkodása folytán épült fel. A jó Isten áldjon meg titeket kedves Testvéreink és imádkozzatok értünk!!!”

A templom az elmúlt években kívül-belül megújult. A centenáriumi szentmisére új köntöst kapott a templombelső, s elkészült a modern fűtőrendszer is. A plébániát augusztus elseje óta Kiss Vilmos irányítja. Az Erdélyből származó, Magyarországon nyolc éve szolgáló gyulafehérvári egyházmegyés atya célja az, hogy egymás kölcsönös segítésében vezesse híveit.