Hitben gyökerező, magyarságban növekedő, zenében kiteljesedő70

Szokolay Sándor zeneszerző úgy vélte, ő az, aki „az örökkévalóságba távozott Magyar Szent: Kodály Zoltán zászlaját viszi rendületlenül, a hangok varázslatával”.

Rozgonyi Éva zenepedagógus, Liszt-díjas karnagy 1940. április 30-án, Palócföldön született. Egész életét e kettős hivatás tölti ki. A zenetanári pálya szépségének, értékének tudatát a legendás Békés-Tarhosi énekes iskola alapozta meg, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában pedig Kardos Pál gazdagította és mélyítette el. A Zeneakadémián Szőnyi Erzsébet és Vásárhelyi Zoltán növendékeként 1964-ben szerzett kitüntetéses diplomát középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakon. Tanári pályáját a szolnoki ének-zene tagozatos iskolában kezdte. 1969-től a Szegedi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén, majd két évig az Egyesült Államokban tanított.

A Kodály Iskola igazgatójaként 

Visszatérése után 1973-tól 1981-ig a kecskeméti Kodály Iskolában dolgozott, 1974-től 1981-ig az intézmény igazgatója volt. Az iskola leánykarával és a Kecskemét Városi Vegyeskarral Kardos Pál halála után, 1978-ban kezdett dolgozni. Kórusaival számos koncerten, országos találkozón, rádió- és televízió-szereplésen, külföldi vendégszereplésen és nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő sikert. „Kétszer vettem át gyötrően nehéz, de gyönyörű örökséget az iskolában. Először a felejthetetlen emlékű iskolateremtő Nemesszeghyné Szentkirályi Márta kezéből, aki a kórházi ágy párnája alól kihúzott Rendtartást átadva megfellebbezhetetlen módon mozdított ki előző munkahelyemről. Kilenc év - szinte minden életkort átfogó, és nemzetközi kitekintést is adó - tanítási tapasztalatával kerültem Kecskemétre, mégsem szorongás nélkül. Meg tudom-e óvni mindazt, amit Márta néni valóságosan is, de főként szellemiekben, a «becsüllek, tehát követelek tőled» magasrendű elvével tanár-tanítvány-szülő hatósugarában megteremtett. Emberséggel, következetességgel, lélekkel, és a lelket, személyiséget jóra formáló igaz ZENÉVEL. Másodjára Kardos Pál tanár úr mesterhangszerét, a kórusát kaptam örökül. Igyekeztem mindkettőt – az Iskolát és a gyerekhangokból, lelkekből felépített Stradivarit – méltóképp megőrizni” – vallotta a Kodály Iskola születésének 50. évfordulóján kiadott évkönyvben.

1983-ban visszatért Szegedre, ahol a Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola szakmai vezetőjeként, majd a konzervatórium docenseként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Kimagasló karnagyi tevékenységét és kórusnevelő munkásságát 1996-ban Liszt-díjjal ismerték el, Szeged városa pedig „Szegedért emlékéremmel” jutalmazta.

1998-ban, a Bartók Kórus
30. jubileumi koncertjén
Rozgonyi Éva munkássága összeforrt a szegedi Bartók Kórussal, amely „sokszólamú élete partitúrájának leghosszabb, legnagyobb ívű dallamának” bizonyult. 1972-ben került a kórus élére. Több mint tíz évig Kecskemétről, utazó karnagyként irányította az énekkart. Szisztematikus kórusnevelő munkával számos hazai és nemzetközi sikerre vezette együttesét. A szegedi Bartók Kórus – hálával az értük végzett több mint három évtizedes áldozatos, kimagaslóan színvonalas és eredményes karnagyi munkáért – örökös karnagyának választotta.

„Ünnepre jöttünk zengő énekszóval!”

És köszönteni Rozgonyi Évát, Éva nénit, Kardos Pál leghűségesebb növendékét, követőjét és emlékének ápolóját. Ő jutott a legmesszebb annak az útnak építésében, amelyet Kardos tanár úr kijelölt saját maga és tanítványai számára, s ami Kodály Zoltán százéves tervének megvalósulásához vezet. Erre vezette növendékeit, a szolnoki kisiskolásokat, a kecskeméti Kodály Iskola gimnazistáit, a szegedi énektanár-jelölteket, zenei szakközépiskolásokat, zeneművészeti főiskolai hallgatókat. Hite rendíthetetlenné teszi az igazság keresésében és a magyarság szolgálatában. Tiszta szavának, határozott cselekvésének nagy hatását csak zenei érzékenysége és szuggesztivitása múlja felül. Határozottsága egyaránt megmutatkozik tanári, karnagyi és vezetői munkájában. A számos elismerésnek, versenyek díjainak, felsőfokban fogalmazott méltatásoknak felsorolása is kevés ahhoz, hogy megéreztesse azt az életre szóló lelkesítő hatást, amelyet énekeseire, növendékeire és kollégáira tett a próbák és hangversenyek felforrósodott pillanataiban, s amely bizonnyal tovább hullámzik az ő tanári igényességük, zeneiségük és értékítéletük révén.
Hálát adunk a Mindenhatónak azért, hogy hitben gyökerező, magyarságban növekedő, zenében kiteljesedő karnagyi és nevelői pályájának, életének tanúi lehettünk. Köszöntsük tehát a növendékeiért mindig következetes tanárnőt, a fáradhatatlan igazgatót és szervezőt, az igaz ügyekért kiálló közéleti embert, a Liszt-díjas művészt, Rozgonyi Évát, és fürdessük meg szívünket az újra találkozás és együtténeklés örömében!

(Részlet Ordasi Péter köszöntőjéből)