HOMO KECSKEMÉTIENSIS50

50 éve, 1964. március 9-én hunyt el Tóth László nyomdaigazgató, újságíró, sakkszakíró, Kecskemét korábbi polgármestere.

Kecskeméten született 1895. május 17-én. Nyolcgyermekes iparos családból származott: apja, Tóth Ferenc kőműves kisiparos volt. Előbb a kecskeméti református gimnáziumot végezte el, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar-német szakon tanult tovább. Tanulmányait azonban anyagiak hiányában nem fejezhette be. Hazatérve a református jogakadémiára iratkozott be. 1915-ben apjával és három testvérével katonai szolgálatra hívták. 1918 októberében hagyta ott a katonaságot. Az őszirózsás forradalom után a kecskeméti Nemzeti Tanács titkára lett. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a helyi direktórium tagjává választották, a művelődési ügyek előadója volt. Ugyanakkor szerkesztője a Magyar Alföldnek. Az akkori parlamentben Serényi Pállal együtt képviselte Kecskemét dolgozóit. A Tanácsköztársaság bukása után a bíróság másfél évi börtönre ítélte, szabadulása után rendőri felügyelet alá helyezték.

1922-ben mint tisztviselő az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt.-nél kapott munkát. 1935-ben a vállalat igazgatója lett. E munkahelyével kapcsolatosan bontakozott ki gazdag közéleti, várospolitikai, könyvkiadói és irodalomszervezői tevékenysége. A baloldali magyar értelmiség jelentős alakjaival tartott kapcsolatot. Móricz Zsigmod és Németh László általa szerette meg Kecskemétet. A Tóth László vezette nyomdában készült készült többek között a Tanú, a Válasz, az Apolló, a Magyarságtudomány és a Látóhatár című folyóirat.  Itt nyomtatták Marx Tőkéje magyar fordításának több fejezetét, 1937-ben a Márciusi Front kiáltványát, valamint Áprily Lajos, Erdélyi József, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Németh László, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szentkuthy Miklós és mások műveit. 1922-től szerkesztette a Magyar Sakkvilágot, 1927-ben a nemzetközi sakkverseny megrendezésével hírnevet szerzett Kecskemétnek.

Az 1927-es kecskeméti mesterverseny résztvevői és a tornavezetőség
ÜLNEK: Dr. Kiss, Brinckmann,
Kmoch, dr. Tartakower, dr. Aljechin, Maróczy, Nimzowitsch, , Yates,
Prezpiorka, dr. Nyúl Tóth.
ÁLLNAK: Székely, Colle, dr. Asztalos, Sárközy, dr. Bernditsson, dr. Vajda, Takács, Gilg, Tóth, Steiner, Müller, Ahues, Vukovich, Chalupetzky, Závory

Tóth László tevékeny újságíró is volt. 1914-től jelentek meg cikkei a helyi újságokban, a Népoktató Füzetekben. Minden írásában a haladásért, a közjóért emelt szót. Kiváló szónok volt. A második világháború végén megtagadta a kiürítési parancs kinyomtatását és a kiürítési parancs ellenére sem távozott el a városból. 1944. december 17-én a Centrál-komité megbízásából átvette a polgármesteri teendőket. Három és fél évig töltötte be ezt a tisztet a szovjet parancsnokság, a szerveződő demokratikus pártok és a lakosság teljes megelégedésére. Két ízben a szociáldemokrata párt listáján országgyűlési képviselővé válaszották, de az összeférhetetlenségi törvény megszületése után a polgármesteri állást tartotta meg. 1948. május 1-ig volt a város polgármestere, ekkor a városi th. bizottság nyugdíjazta. Még nyugdíjazása előtt megkapta a Magyar Szabadságrend legmagasabb fokozatát.

Tóth László szobra a Noszlopy Gáspár parkban

Ettől kezdve - miután távol tartották a politikától - a sakkvilág szervezésében tevékenykedett. Rendszeresen látogattak hozzá a sakkozás kiválóságai. A Népfront mozgalomban az indulástól vett részt. Elnöke volt a városi bizottságnak, alelnöke a megyei bizottságnak. Ebben a tisztében hívta fel a megyei bizottság 1956 októberében a Nemzeti Bizottság elnökségének átvételére. Utána 1958-ig a Városi Tanács elnökhelyettese volt. 1958 februárjában ismét nyugdíjazták. Ezután társadalmi, kulturális területen végzett hasznos munkát, a Népfront városi bizottságának elnökeként, a Katona József Társaság, a nyugdíjasklub és a Kodály-kórus elnökeként. Életéről így vallott: "A táj sorsán tűnődve bontakozott ki feladatom. Megbonthatatlan közösséget érezni és tartani az elesettek, a dolgozók életével, figyelni és számontartani minden barázdát, minden fát... Az ember nem azért születik, hogy érte dolgozzanak, hanem hogy ő dolgozzon, harcoljon másokért."

Tóth László síremléke
a kecskeméti Köztemetőben
(Fotó: Varga József)

Munkában és sikerekben gazdag évtizedek után 1964. március 9-én hunyt el. Gyászjelentésében ezekkel a mondatokkal méltatták: "Élete fedte gondolatait. Szüntelen lobogásban, használni akarásban teltek súlyos betegségektől kínzott napjai. Irodalmi, sakktudományi jelentősége messze túlnő megyénk határán. Temetésén több ezer ember vett részt, bizonyítva, hogy megyei, városi vezetők, munkások, értelmiségiek egyaránt jól tudták: halálával mekkora veszteség érte Kecskemétet. Művészeti életünk jeleseinek búcsúsorai, táviratai pedig azt jelezték, hogy „Kecskemét Kazincziját" országos szérűkön is nagy tisztelettel és elismeréssel tartották számon." Németh László egyik kecskeméti útjára emlékezve így írt Tóth Lászlóról: „...Közben nekem is volt alkalmam kikérdezni a kocsisokat és utasokat polgármesterük szerepe felől, s boldogan láttam, mily nagyszerűen állta meg helyét a nehéz időkben ez a sokoldalú, becsületesen furfangos, eredeti ember, aki akár Tanú-t szerkesztett, akár hollandusoknak hegedült, udvarolt Bugacon, mindig a homo kecskemétiensist nevelte, s vitte diadalra a világban".

(Források:   *Digitális Képarchívum  *Heltai Nándor: Szívem szerinti értelmiségi ember  *Erdei Ferenc: Tóth László emlékezete  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Orosz László: Tóth László és a magyar irodalom  *Péterné Fehér Mária: Kecskemét polgármesterei 1848–1950  *Székelyné Körösi Ilona: Tóth László  *Váry István: Tóth László emlékezete)

TÁMOGATÓINK