Irányításával váltak ismertté a kecskeméti szimfonikusok85

Kitűnő zenei felkészültséggel és nagy rutinnal vezényelt, mozdulataira pontosan reagált a zenekar. Elmondhatjuk, hogy mindent kihozott, ami pillanatnyilag kihozható az együttesből, s ami szintén nem kis szó: elképzeléseit úgy adta át, hogy a zenészek spontán muzsikáló kedvét is érvényre engedte jutni!”- dicsérte első kecskeméti koncertjét követően Körber Tivadar, a Petőfi Népe kritikusa. Néhány évvel később már a város ünnepelt karmestere volt.

Kemény Endre 1925. április 4-én,  Budapesten született. A Nemzeti Zenedében Kladivkó Vilmos és Lajtha László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán többek között Kodály Zoltán, Weiner Leó és Waldbauer Imre tanítványa volt. Kitüntetéssel végzett és hamarosan, 1950-ben, már az Állami Hangverseny-zenekart dirigálta. 1952-től a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola kamarazene-tanára volt, eközben a legnagyobb hazai és több külföldi szimfonikus zenekar élén is koncertezett. 1968. május 27-én a Katona József Színházban vendégkarmester-ként a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekart is irányította. Már ekkor komoly sikert aratott a városban.

A kecskeméti szimfonikusok élén
(Fotó: Tóth Sándor)
Kecskemét ebben az időben az ország egyik vezető zenei központjává kívánt válni. Az Országos Filharmónia igazgatójának felkérését is figyelembe véve Kemény Endre elfogadta a hírös város ajánlatát és 1968. szeptember 1-től a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarhoz szerződött. „Egy darabig Nemesszeghy Lajos bácsival közösen irányítottuk a főleg zenetanárokból álló, félig függetlenített együttest” – emlékszik vissza pesti otthonában Kemény Endre. – „Ezek voltak a «csillagos évek», kemény munkát végeztünk, de éreztük annak kedvező hatását. Fejlődésünknek köszönhetően a zenekar egyre több lehetőséget kapott. A filharmónia által szervezett hangversenysorozat gerincét hamarosan már mi adtuk. A megyében 13 helyen rendeztünk ifjúsági hangversenyeket, sokszor napi három koncertet dirigáltam. A látogatottság növelése érdekében nem riadtunk vissza a különleges szervezési ötletektől sem: Rajz István révén még a vérellátó központ munkatársai is részt vettek a közönségszervezésben. Saját Mesterbérletet csináltunk, koncertjeinken külföldi szólisták mellett többek között Fischer Annie, Frankl Péter, Kocsis Zoltán, Pauk György és Rados Ferenc is fellépett. Szerteágazó kapcsolataimat kihasználva sok helyre meghívtak bennünket, így például a rádióban is játszottunk, de eljutottunk külföldre is. «Hitelem» volt, s ez akkor is komoly segítséget jelentett egy zenekar számára. Így értük el, hogy a kecskeméti szimfonikusok bekerültek az ország zenei életének vérkeringésébe!”

Dirigálás közben
(Fotó: Tóth Sándor) 

Tizenhat kecskeméti év után Kemény Endre elhagyta a hírös várost, nyugdíjba vonult. A muzsikálástól azonban nem szakadt el. Ma is aktív, nemrég épp egy szakmai verseny zsűrijének munkájában vett részt. Örömmel fogadta, hogy az államalapítás millenniumi ünnepén a vidék zenei életének fejlesztésében végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki.

Az elmúlt években Kemény Endre több alkalommal is ellátogatott a hírös városba. „Időnként eljutok Kecskemétre. A kiváló muzsikussal, Palotás Jóskával jókat beszélgetünk. S talán érdekes, hogy az akkori intézmények vezetőivel ma is kifejezetten jó kapcsolatban, baráti viszonyban vagyok. 1996-ban, amikor a kecskeméti együttes élén új karmester, Gerhát László mutatkozott be, a város irányítói engem is meghívtak. Azt kértem tőlük, hogy ezt a kitűnő, ambiciózus fiatalembert ugyanúgy támogassák, mint elődeik engem. Örömmel tapasztalom, hogy a szimfonikusok ismét a zenei élet rangos szereplői!”

Varga Géza

(Források:  Hollós Máté: Kemény Endre megkésett köszöntése • Kóbori Pál: Kecskeméti Szimfonikusok 1945-1981 • Petőfi Népe)