
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. április 20.

Aktualitások

Ma történt Eseménynaptár

PARTNEREINK

KECSKEMÉTI EMLÉKEIM: Radó Gyula film- és tv-rendező80

80 éves Radó Gyula film- és tv-rendező. Budapesten született 1934. június 25-én. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumban fejezte be, majd a Katona József Színházban gyakornokoskodott. 1959-ben Schrem Rezsővel és Ábrahám Jánossal megalapította Magyarország első vidéki professzionista filmstúdióját, a Kecskeméti Filmstúdiót, ahol szerkesztőként, rendezőként és stúdióvezetőként dolgozott. Közben a TV Híradó külsős vidéki tudósítójaként is tevékenykedett. 1964-től 1993-ig az MTV munkatársa volt, közben Keleti Márton osztályában elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és TV-rendező szakát. A köztelevíziónál töltött közel harminc év alatt háromszáznál is több dokumentumfilmet, riportot és portrét, valamint huszonöt tévéfilmet és tévéjátékot készített. Többek között az első Holdra szállás teljes műsora, valamint a Moszkvából, az osztankinoi tévéstúdióból és több földi helyszínről Farkas Bertalan űrrepülésének közvetítése fűződik a nevéhez. Számos élő adást, sorozatot rendezett, de külföldön is dolgozott: forgatott többek között Lengyelországban, Németországban, az USA-ban, Grúziában, Kirgíziában, Üzbegisztánban és Európa szinte minden országában. Portréfilmet készített Dmitrij Sosztakovicsról, Romain Gary-ről, Pablo Casalsról, Graham Greene-ről és Nino Manfrediről. Több külföldi televíziós fesztiválon vett részt a zsűri munkájában. 2001 óta a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja tagja. A Televíziós Művészek Társaságának titkára, a Magyar Filmművészek Szövetsége, a Magyar Mozgókép Rendezők Céhe és több más szakmai testület és szövetség tagja. Balázs Béla- és Capek-díjas, 2006-ban megkapta a Lőw Immánuel-emlékplakettet is.

„Már gyerekként is szinte csak egyetlen egy dolog érdekelt: a film, de abban, hogy végül «filmes» lettem, Kecskemétnek meghatározó szerepe volt. Középiskolás koromban édesapám a hírös városban kapott munkát, a Bács-Kiskun Megyei Tervező Iroda munkatársaként műemléképületek rekonstrukciójában vett részt. A gimnázium utolsó osztályát így már én is ott végeztem, a Katona József Gimnáziumban érettségiztem.

Burger András történésszel
az Élet Menete Klub rendezvényén

A Katona József Színháznál abban az időben egy igen kiváló dramaturg működött, Lukács Antal. A HUNNIA Filmstúdiónál is dolgozó kiváló szakember a város gimnazistái számára létrehozott egy drámaelemző szakkört. Az ott szerzett ismereteknek is köszönhetem, hogy ezt a pályát választottam.

Az érettségi után rövid ideig a megyei kórházban dolgoztam, közben röntgenasszisztensi diplomát is szereztem. Munkám miatt a rendelőintézetben és a tüdőgondozóban is gyakran megfordultam, ahol drámai helyzetekkel, fokozatosan elfogyó életekkel találkoztam. Életre szóló emlékek ezek.

Ezt követően két évig katona voltam, majd a kecskeméti színháznál dramaturg gyakornok lettem. Életem további alakulására ismét egy nagyszerű ember, Mátis Kálmán gyakorolt nagy hatást. A fantasztikus festőművész a kor helyi hatalmasságai körében nem örvendett túl nagy népszerűségnek – a helyi iparoskolában kapott csak tanári állást –, pedig már egy 1942-ben készített rajzfilmjével aranyérmet nyert Londonban. Ő az Ókollégium földszintjén egy filmes szakkört működtetett, oda én is elkezdtem járni. A filmkészítéssel ott próbálkoztam először. Első filmem címe A nyeremény volt, a történetet is én írtam. Arról szólt, hogy két kisgyerek lottószelvényt talál, hallgatják a rádiót, és kiderül, hogy nyertek. A két gyermekszereplő egyike, Bangó Éva – akkor 7-8 éves lehetett – később Vass István Zoltán riporter felesége lett, és a ma divatos szerző, Vass Virág édesanyja. A film anyagi okok miatt nem lett kész, de a felvételeket később ünnepélyesen odaadtam a családnak.

Bubryák Istvánnal az Arctalan árnyak
című film forgatásán

A Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat úgynevezett Propaganda Osztályának vezetője, Schrem Rezső is amatőr filmes volt. Ő az akkori igazgatót, Hanusch Lászlót meggyőzte, hogy létre kellene hozni egy kis filmstúdiót. A megyei tanács végrehajtó bizottságához fordultak, és támogatást kértek egy havonta megjelenő megyei keskenyfilmhíradó létrehozásához. A megyei és a városi pártvezetés is fontosnak tartotta a kezdeményezést, és a városi moziban házilagos erővel elkezdődött egy hangstúdió kialakítása. Bár szerény lehetőségekkel indultunk – gyékények és tojástartók voltak a hangtechnikai segédeszközök –, a hangrendszer tervezésére a Magyar Televízió két neves szakemberét, Lohr Ferencet és Kemenes Frigyest sikerült megnyernem, akik profi munkát végeztek. A Magyar Rádiótól keverőpultokat és kiselejtezés előtt álló más technikai berendezéseket, például mikrofonokat kaptunk, így hamarosan már jó minőségű hangfelvételt tudtunk készíteni. A stúdiónak ebben az időszakában Schrem Rezső volt a vezetője, egy fiatalember, Ábrahám János – aki egyébként a vállalat mindenese, többek között mozigépésze is volt – lett az operatőr, én pedig mint szerkesztő-rendező dolgoztam ott.

Sokat forgattunk, szerettünk volna minden fontos eseményt megörökíteni. Felvételeinket a kecskemétiek a Petőfi Népe Kiadó Szabadság téri épületének kirakatában is láthatták: este hét órakor egy vetítőgéppel az ablakra kifeszített pauszpapíros háttérre kivetítettük az előző nap történtek híradós változatát. De munkánk eljutott az ország több településére is, az anyagokból összeállított Bács-Kiskun Megyei Filmhíradót ugyanis a Moziüzemi Vállalat a nagyobb városok mozijainak elküldte, és kötelezte őket ezek levetítésére.

Forgatásaink között volt egy igen érdekes történet. Kádár János látogatást tett Kecskeméten, Természetesen a mi stúdiónk is kivonult az eseményre. A közlekedés terén elég rosszul álltunk: egy rozzant, néha alig elinduló Barkas mikrobuszból és Ábrahám Jancsi piros Pannónia motorjából állt az «eszközparkunk». Kádár látogatásakor éppen semmilyen használható járművünk nem volt, ezért egy konflist béreltem. A fiáker odaállt a stúdió elé, emblémánkat kiragasztottuk a ló homlokára és a kocsi hátoldalára, a megyeháza elé már így érkeztünk meg. Elég nagy feltűnést keltettünk. Másnap hívattak a pártbizottságra, az első titkár személyesen fogadott, és azt mondta: «Hát Radó elvtárs! Tetszik a humora, holnaptól kezdve beadja minden hétfőn, hogy a héten hova akarnak menni, kapnak tőlünk kocsit. Fiákerrel mégsem lehet filmet forgatni. »

Szakmailag is szerettem volna előrébb lépni, ezért bejelentkeztem a Filmgyárba, és Ábrahám Jancsival együtt engem is felvettek gyakorlatra. Kiváló szakemberek mellé voltunk beosztva, így aztán a Filmhíradónál Bokor Lacitól Fellegi Tamásig mindenki megismert bennünket. Később a Magyar Televízió nagyszerű szerkesztőjét, Sényi Imrét, a vidéki külsős tudósítók «főnökét» is megkerestük, és hamarosan a TV Híradó külsős tudósítói lettünk. 1964-ben azután – elsősorban Fellegi Tamás hívására – elhagytam Kecskemétet, és az MTV munkatársa lettem.

Feleségével, Vadas Zsuzsával

a Tolnay Klári Emlékházban

Az 1960-as évek elején, életemben először és utoljára, egy szakszervezeti üdülőbe kaptam beutalót. Ott ismertem meg feleségemet, Vadas Zsuzsát, aki házasságkötésünk után Kecskemétre jött. Rövid ideig a még nem létező művelődési ház vezetője, majd a Petőfi Népe munkatársa volt. Itt lett újságíró, a hírös városnak ő is sokat köszönhet.

Az elmúlt években már ritkábban járok arra. Szüleim ott haltak meg, a temetőbe ezért gyakran el-elmegyek. Jó találkozni a régi ismerősökkel, így például Mikulás Ferenccel, a Kecskemétfilm vezetőjével. Azt az egyet azonban nagyon sajnálom, hogy az általunk forgatott hatalmas anyag utógondozása, archiválása elmaradt. Pedig óriási érték, meg kellene őrizni!”

(Lejegyezte: Varga Géza)