|
|
KECSKEMÉTI EMLÉKEIM: Rozgonyi Éva zenepedagógus, karnagy75![]() ![]() Aranyoklevelemet 2014 augusztusában a Zeneakadémián vettem át (Fotó: Benkő Sándor) „Kecskeméthez fűződő első, meghatározó élményem még zeneakadémista koromból való. Egyszer Vásárhelyi tanár úr dirigálásával a város gyönyörű színházában énekeltük a Jézus és a kufárokat. A Rablók! Rablók! résznél úgy éreztem, földbe gyökerezik a lábam, és soha többé nem tudok onnan elmozdulni. Delley József zongoraművésszel húsz évvel később beszélgettünk erről a hangversenyről. Ő is a legjelentősebb emlékei közé sorolta. ![]() Kardos Pál Az akadémia után kevesen, mindössze négyen voltunk, akik vidékre akartunk menni. Nekem meg sem fordult a fejemben más. Kecskeméten, a Kodály Iskolában szerettem volna tanítani, de nem volt hely, a tanulmányi osztályon legalábbis azt mondták. Szolnokon, a Kassai úti ének-zene tagozatos általános iskolában kezdtem. Letettem az esküt, majd egy nappal később értesítettek Kecskemétről, hogy mégis van státus. Lehet, hogy át lehetett volna menni, de ígéretemet nem akartam megszegni, így Szolnokon maradtam. Utólag már látom, hogy szerencsés döntés volt: míg Kecskeméten millió segítségem lett volna, a Tisza-parti városban rá voltam kényszerítve, hogy önállóan dolgozzam. Igaz, párszor átmentem Kecskemétre hospitálni, Nemesszeghy Lajosné Márta nénivel konzultálni. Öt szolnoki év után, 1969-től a Szegedi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén, majd két évig az Egyesült Államokban tanítottam, azután visszatértem Szegedre. Még Amerikában voltam, amikor Nemesszeghy Márta néni nagyon beteg lett. Ő is tudta, hogy gyógyíthatatlan. Keresett maga helyett valakit az iskola élére. Kardos Pált kérte fel, aki három nap gondolkodási időt kért. De búcsúzásukkor – és ezt Kardos tanár úrtól tudom – olyan mérhetetlen aggodalmat látott Márta néni arcán, hogy azt kellett válaszolnia: nem kér három napot, elvállalja az iskola vezetését. Azon a nyáron Márta néni még végig tanított a Kodály Szemináriumon. Októberben bekerült a kórházba. Jött tőle egy telefon, hogy látogassam meg. Elmentem, előhúzott a párnája alól egy iskolai rendtartást, a kezembe nyomta: olvasd el, mi van itt az igazgatóhelyettesről. (Ugyanis ekkor már Kardos tanár úr a megnyitás előtt álló Kodály Intézet igazgatója lett.) Ennyi volt a meghívás. Később beszélgettem vele, kértem, ne kelljen pozícióba kerülnöm. Azt válaszolta: »amíg valakit észérvekkel meggyőzhetsz az igazadról, teljesen mindegy, hogy van-e pozíciód vagy nincs. De ha utasítanod kell, akkor nem«. Az 1972/73-as tanévet Szegeden még befejeztem, de a következőt már a Kodály Iskolában kezdtem, addigra Márta nénit eltemettük. Kilenc év – szinte minden életkort átfogó és nemzetközi kitekintést is adó – tanítási tapasztalatával kerültem Kecskemétre, mégsem szorongás nélkül. A világ legnagyszerűbb iskoláját örököltem meg Márta nénitől, és ott feszült bennem a kérdés: meg tudom-e óvni mindazt, ![]() A Kodály Iskola igazgatójaként Egy évig igazgatóhelyettesként dolgoztam, majd a következő tanévben már mint kinevezett igazgató vezettem a Kodály Iskola munkáját. Nehézségekkel teli, de gyönyörű évek következtek. Kiváló tantestület élére kerültem. Az iskola hét énektanára közül egy kivétellel mindenki Kardos-tanítvány volt, »egy nyelven beszéltünk«. Vass Irén, Ordasi Péter, Bánki Vera, Ubrizsyné Érsek Éva és Sipos Erzsébet mellett a kivétel Tanár úr maga volt – az időközben megnyílt Kodály Intézet élére nem őt nevezték ki –, és az a furcsa helyzet állt elő, hogy ő mint megyei szakfelügyelő tanított köztünk. Sosem éreztette velünk, hogy bántaná őt a kialakult helyzet, ugyanakkor mi továbbra is úgy tekintettünk rá, mint legfőbb mentorunkra; minden közösen töltött órát, percet arra használtuk, hogy tanuljunk tőle. Az iskolában élmény volt valamennyi ünnepély és tanítási óra. A nevelés-növelés alapszabálya kimondatlanul is munkált minden órán, napközis foglalkozáson, táncpróbán, énekkaron, vers- és prózamondáson, farsangi, szalagavatói készülődésen, hangversenyen és a ballagási csokrok kötésén. A munka hajtómotorja a kölcsönös bizalom és egymás tevékenységének számontartása volt. A személyiség fókuszálta az ismeretanyagot. A rend nagyszerűségét élték át a legapróbbak akkor, amikor Kodály–Berzsenyi A magyarokhoz című kánonját először hallották. A vezetői feladatok nem kevés energiát igényeltek, így minden évben csak egy-egy osztályban tarthattam órát. Másodikos, harmadikos és végzős gimnazistákat tanítottam, nagyon szerettem őket. Tanár úr halála után egy másik gyötrően nehéz, de gyönyörű örökséget is átvettem: mesterhangszerét, a kórusát kaptam örökül. Igyekeztem ezt a gyerekhangokból, lelkekből felépített Stradivarit is méltóképp megőrizni, szolgálni. 1981-ben szakközépiskolai osztály indítását tervezte az oktatásügy. A városi tanács azonban olyan bántóan kevés összeget szánt erre a célra, hogy igazgatói állásomról én inkább önként lemondtam. A finanszírozással kapcsolatban később igazam lett: a pártvezetők által támogatott utódom az eredetileg tervezett összeg tízszereséből gazdálkodhatott. Egy évig még továbbtanítottam a Kodály Iskolában. Jól éreztem magam, felettesem azonban másként gondolkodhatott, mindenesetre amikor felajánlották, hogy legyek docens az óvónőképzőben, értettem a szóból, és tanév közben, egyik napról a másikra már az új helyen dolgoztam. Szívesen tanítottam ott is, de egy évvel később Szeged város vezetése hívásának engedve visszamentem a napfény városába. ![]() ![]()
1998-ban, a Bartók Kórus 30. jubileumi koncertjén Szeretett tanárom,
Szőnyi Erzsébet 90. születésnapján Bár nem volt problémáktól mentes, a kecskeméti időszakom volt talán a legboldogabb. Nemesszeghyné Szentkirályi Márta ott olyan csodát hozott létre, ami akkor is élt, amikor ő már fizikailag nem volt ott közöttünk. Az iskola számomra mindig nagybetűs. Kodálynak mindenben igaza volt, és főleg abban, hogy iskolát kell teremteni, hogy embert nevelni, műveltséget közvetíteni tudjunk. És hogy a műveltség ne egy szabadidős foglalkozás, dísz legyen rajtunk, hanem szerves része emberi mivoltunknak.” (Források: *Az 50 éves Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola évkönyve, 2001 *Fehér Anikó: Muzsika a katedrán. Interjú 25 magyar zenepedagógussal *Hírös Naptár, 2010) Könyvajánló
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||