Mednyánszky csavargó festőbojtárja125

A Kecskeméti Képtár művészettörténeti szempontból talán legértékesebb képzőművészeti anyaga Glücks Ferenc és felesége ajándékozásának köszönhető. Az ún. Wolfner/Farkas–Glücks-hagyaték legtöbb műve a huszadik századi magyar és európai festészet egyik jelentős alakja, a 125 éve, 1887. október 20-án született Farkas István festőművész alkotása.

Farkas István: Fiatal részeg költő és az anyja
(1931, fa, tempera – Kecskeméti Képtár)
Farkas István gazdag polgárcsaládban született. Apja, a cégalapító Wolfner József nevezetes személyiség volt a századelőn. Ő indította el például 1902-ben a Művészet című folyóiratot, melynek szerkesztője Lyka Károly volt. Már gimnáziumi tanulmányai alatt nyilvánvaló lett festészeti érdeklődése. Korai mestere a magyar festészet nagy alakja, Mednyánszky László volt. A Wolfner Józseffel 1898-tól, majd a Singer és Wolfner Rt.-vel 1903-tól szerződésben álló Mednyánszky magával vitte útjaira a tizenhárom-tizennégy éves fiút, aki ekkor már döntött: festő szeretne lenni.

A hazai tanulmányok után Farkas István Münchenben, de még inkább Párizsban közvetlenül megtapasztalhatta a művészet új felfogását, az avantgárd irányzatok megszületését és térhódítását, ő maga is hamarosan kubista kompozíciókat készített. Ez utóbbi korszakából nem, de az ezt megelőzőből (1904-ből és 1906-ból rajzok és akvarellek), illetve az azt követő I. világháborús időszakából már rendelkezik a kecskeméti gyűjtemény alkotásokkal (pl. Fekete vázlatfüzet, 1916).

1924-ben Párizsba költözött feleségével, Kohner Ida festőnővel (apja 1932-es halála miatt tért csak később haza), ahol az 1928-ban megjelent Correspondances-album álomszerű, szürrealisztikus, az absztrakció határát súroló képeivel nagy sikert ért el.

                                                                                                   Farkas István: Vörös asztal körül
                                                                                           (1930, fa, tempera – Kecskeméti Képtár) 
Farkas főművei (pl. Vén tengerész és az öreg nő, 1930-as évek vége; Vörös asztal körül, 1930; Fiatal részeg költő és az anyja, 1931) a harmincas évek elején és 1940 körül születtek. E képek meghatározói a jellegzetesen „Farkas-vakságban” szenvedő, kiüresedett figurák, és a későközépkori „realizmus” (ami a függönyön túl van, a tükör motívuma), amely nála egybeolvad a „modern” művészet expresszióival, képépítési módszereivel.

A német megszállás után zsidó származása miatt előbb a kecskeméti gyűjtőtáborba vitték, majd – több hiábavaló mentőakció után (a család Herczeg Ferenchez, később Horthy kormányzóhoz is fordult) – az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. 1944. június 23-án, a hírös városban írta utolsó sorait: „Ha ennyire megalázzák az emberi méltóságot, már nem érdemes tovább élni”.

ifj. Gyergyádesz László
művészettörténész

(Források: Hírös Naptár, 2009 • ifj. Gyergyádesz László: Könyvecske a Kecskeméti Képtárról és a Cifrapalotáról)