
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. április 25.

PARTNEREINK

NAPRÓL NAPRA2015. november 1-30.

november 2.

75 éve, 1940. november 2-án hunyt el Dalotti Németh Ödön tanár, irodalomtörténész, kritikus. Családja Olaszországból költözött a fővárosba, így 1846. augusztus 7-én ő már Budapesten született. Komáromban és Pozsonyban tanult, majd Kecskeméten volt teológus. Budapesten és Bécsben is folytatott egyetemi tanulmányokat. Hazatérte után, 1870-ben a kecskeméti református egyház hívta meg nőnevelő intézete vezetésére. Tanári állása mellett letette mind a két papi vizsgálatot. 1880-tól a kecskeméti református főgimnázium magyar nyelv és irodalomtanára lett. 1895-től Győrött, 1896-tól 1918-ig Pozsonyban tanított. Elbeszéléseit, cikkeit, színikritikáit a fővárosi lapok is közölték. Fordított olasz és német nyelvből. 1873-tól a Kecskemét című lap munkatársa, 1874-től 1878-ig szerkesztője volt. 1892-ben a Kecskeméti Lapokat szerkesztette.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

november 3.

125 éve, 1890. november 3-án született Asztalos Aladár katonatiszt, író. A budapesti hadapródiskolában nyert kiképzését követően a híres Mollináry ezredhez, a kecskeméti 38-asokhoz került hadnagyi rendfokozattal. 1910-től 1914-ig a Mollináry ezred állomáshelyein, a hírös városban, Budapesten és Péterváradon szolgált. Az I. világháború során a szerbiai és galíciai frontokon harcolt, Drohobicánál megsebesült. Felépülését követően — mint magyar királyi honvéd százados — a bécsi Hadügyminisztériumban, majd a budapesti Honvédelmi Minisztériumban szolgált. 1970-ben hunyt el.

Asztalos Aladár emlékiratait
az Anno Kiadó jelentette meg

Asztalos Aladár hét nyelven beszélt, tucatnyi érdemrenddel tüntették ki. Egyaránt művelte a katonai és a szépirodalmat, és több színdarabot is írt. Emlékirataiból, amelyeket még életében egy vidéki lapban közölt, Kémek az első világháborúban címmel 2000-ben könyvet jelentetett meg az Anno Kiadó. A konspiráció szabályait szigorúan betartó írásokról Asztalos Aladár így vallott: "Az esküjökhöz hűséges hírszerzők nem fecsegnek - ha viszont mégis megszólalnak, azt hazájuk érdekében teszik."
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Anno Kiadó)

november 4.

225 éve, 1790. november 4-én Vajtán született Árvay Gergely premontrei szerzetes, kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Középiskolai tanulmányait elvégezve, a piarista rendbe lépett 1806. szeptember 26-án Kecskeméten. Az előkészítő év után Kőszegre küldték tanárnak, ahol az 1807–1808-as tanévtől kezdve három éven át működött. 1810-ben Sátoraljaújhelyen tanárkodott. Ekkor a tanév végeztével Csornán átlépett a premontrei rendbe; itt újra egy előkészítő évet töltött el, s azután a bölcseleti osztályokat Szombathelyen, a hittudományiakat pedig a központi papnevelő intézetben Pesten végezte. 1816-tól, miután áldozó pappá avatták, előbb mint türjei lelkész, majd pedig Csornán mint prépostsági titkár kapott alkalmazást. Utóbb 1823-tól tíz éven át részint Keszthelyen, részint Szombathelyen mint költészettanár, majd újabb tíz éven át mint a szombathelyi gimnázium igazgatója szolgált. 1843-ban a prépostság jánoshidai, később csornai birtokainak kormányzására rendelték, ezáltal 13 évet töltött a mezőgazdaság terén is. Ezután nyugalomba vonult Csornára, ahol még ellátta a könyvtárosi feladatokat. 1834-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de 1841 után a szervezet munkájában nem vett részt. 1871. július 7-én Budán hunyt el. Szvorényi József tartott felette emlékbeszédet a Magyar Tudományos Akadémia 1872. március 26-ai ülésén.

(Forrás: *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

75 éve, 1940. november 4-én Kecskeméten született dr. Boskó József házi gyermekorvos. 1967-ben végzett az Orvostudományi Egyetemen, majd szülővárosa kórházában kezdte meg gyógyító munkáját. 1971-ben szerezte meg csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsgáját. 25 év áldozatos és kimagasló kórházi munka után 1992 áprilisától mint házi gyermekorvos tevékenykedett a Nyíri úton, egészen 2007 júniusáig, nyugdíjba vonulásáig. Kiemelkedő szakmai felkészültsége, a betegek iránti együttérzése, empátiája, a gyógyítás érdekében végzett odaadó munkája bizalmat, elismerést, tiszteletet váltott ki betegei, illetve munkatársai és kollégái körében is. Nem csak az ellátandó körzetéből, de a város egész területéről sokan választották házi gyermekorvosukként, mely a szakmai tudásának, alaposságának lelkiismeretes hozzáállásának volt köszönhető. Kiemelkedő színvonalú munkájának elismeréseként Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése a "Kecskemét Városért Egészségügyi Díj"-ban részesítette 1995-ben. Dr. Boskó József 2007. december 23-án hunyt el.
(Forrás: *kecskemet.hu)

november 5.

150 éve, 1865. november 5-én született Gál Gyula színművész. Dóczy Lajos vitte el vándorszínésznek, majd Vizvári Gyula fedezte fel egy mohácsi műkedvelő előadáson, és tanácsára 1884-ben beiratkozott a Színiakadémiára, de nem szerzett diplomát. 1882-ben Jakabffy Gábor igazgatása alatt fellépett Kassán, ahol még 1886–87-ben is játszott. Ezt követően 7 évig Ditrói Mór kolozsvári társulatának tagja volt, majd Aradra került két évre. 1896-ban az akkor nyíló Vígszínházhoz szerződött. 1901-ben a Nemzeti Színház tagja lett, 1923-tól örökös tagja. 1901-től 1939-ig tanított a Színiakadémián, egész színésznemzedéket nevelt fel. Széles skálájú jellemszínész, a lelkiismeretes színpadi részletrajz mestere volt. Fiatalon öregember szerepekben jeleskedett. Jelentős némafilmekben is játszott.

Gál Gyula Kaunitz kancellár szerepében

(Szomory Dezső: A nagyasszony - Nemzeti Színház, 1910)

1901-ben, kecskeméti vendégszereplése alkalmával azt javasolta a Katona József Körben, hogy évenként ünnepi Bánk bán előadásokat rendezzenek a hírös városban, a legkiválóbb színészek felléptével.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Magyar Színházművészeti Lexikon)

november 11.

50 éve, 1965. november 11-én Krasznán hunyt el Gerinczy Pál László tanár, prépost.

1906-ban született Odvason, Arad vármegyében. Középiskolai tanulmányait az aradi katolikus líceumban kezdte meg és a nagyváradi jászó-premontrei gimnáziumban folytatta, majd a piaristák kecskeméti gimnáziumában fejezte be, mivel édesapjának, aki tanító volt, Erdélyből menekülnie kellett. Az érettségi vizsga után belépett a premontrei kanonokrendbe és újoncévét Jászon töltötte. A rend Rómába küldötte, ahol a Szent Gergely pápai egyetemen folytatta főiskolai tanulmányait, s itt szerezte meg a filozófiai, a hittudományi és a kánonjogi doktori oklevelet. 1932-ben tért vissza Budapestre és ebben az esztendőben szentelte pappá Sincero Alajos bíboros, aki mint pápai legátus a Szent Imre év alkalmából tartózkodott Budapesten. Pappá szentelése után egy ideig a rend gödöllői papnevelő intézetben volt teológiai tanár, majd a rend budapesti Norbetinum intézetének lett prefektusa.

1937-ben mint kormányzó perjel Gödöllőre került, 1938-ban a jászóvári prépostprelátus távozása után pedig kinevezték apostoli adminisztrátorrá, majd 1939-ben, Takács Menyhért halála után vele töltötték be a jászóvári prépostprelátus székét. Nevéhez fűződik a rend budafoki gimnáziumának alapítása és a gödöllői premontrei francia tanítású gimnázium alapítása is. 1937 és 1945 között mint gödöllői kormányzó perjel a felsőház tagja volt. Amikor a felvidéki területek visszacsatolása után a Kormányzó feleségével körutat tett a visszatért területeken, ő fogadta az államfői párt a rend ősi jászói rendházában.

1944-45-ben több francia menekültnek, köztük a budapesti francia követség kultúrattaséjának és családtagjainak adott menedéket a premontrei rendházakban. 1946-ban lemondott a jászóvári és leleszi prépost címekről, visszatért szülőföldjére, ahol mint váradhegyfoki prépost élt haláláig.
(Források: *Magyar Katolikus Lexikon *Országgyűlési Almanach, 1940)

november 12.

125 éve, 1890. november 12-én született Gesztelyi Nagy László agrárközgazdász. Gimnáziumi és jogi tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte. 1916-ban a kolozsvári egyetemen avatták államtudományi doktorrá. Rövid ideig az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál dolgozott, majd a Magyar Gazdaszövetség munkatársa és a Magyar Gazdák Szemléjének helyettes szerkesztője lett. 1922-ben kinevezték igazgatónak a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara élére. Szerkesztette a Magyar Róna című lapot. 1932-ben gazdasági főtanácsosi címet kapott.

Az Alföld gazdasági és társadalmi problémái, a szakoktatás, a homoki szőlőtermesztés és a külföldi agrárkapcsolatok fejlesztése foglalkoztatta leginkább. Népfőiskolát és mintagyümölcsöst, 1929-ben kertmunkásképző iskolát létesített Kecskeméten. 1939-ben a Magyar Élet Pártjának programjával a kiskőrösi választókerület parlamenti képviselője lett. A Mezőgazdasági Kamara jogutódjának éléről 1946-ban leváltották. A kecskeméti népbíróság „népellenes bűne" miatt másfél évi börtönre ítélte. 1947-ben szabadult. Nehéz anyagi körülmények között, betegen élte le hátralevő éveit. 46 önálló kötete és 200 tanulmánya mellett több mint 3000 kisebb cikket írt és számos előadást tartott.

(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

november 20.

200 éve, 1815. november 20-án született Kiss Áron református püspök, egyházi író. 1892-től a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke volt. 1875-ben Kecskeméten jelent meg munkája: Geleji Katona István egyházi kánonai s a szatmárnémeti nemzeti zsinat végzései címmel.
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

november 22.

100 éve, 1915. november 22-én Kecskeméten hunyt el Kovács Pál jogtudós, tanár, lapszerkesztő. A hírös városban született 1855. január 27-én. A kecskeméti református főgimnáziumban, majd az újverbászi gimnáziumban és a soproni líceumban tanult, Sopronban érettségizett 1873-ban. Jogi tanulmányait szülőhelyén és Budapesten végezte. Előbb fővárosi lapok szerkesztőségében dolgozott, majd 1881-ben átvette a Kecskemét szerkesztését. 1883-ban a kecskeméti jogakadémia tanára lett, 1891-ben az iskola igazgatójává választották. Több egyházi és világi tisztséget viselt. A Katona József Kör titkára, 1898-tól haláláig alelnöke, közben egy fél cikluson át elnöke volt. Vezetésével szervezték meg a kör munkásgimnáziumát. Fiatal korában elbeszéléseket, verseket, és színikritikákat is írt. Szaklapokban és önállóan számos jogi értekezése jelent meg.
(Források: *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

november 30.

150 éve, 1865. november 30-án Szekszárdon született Zsigmond János művelődéstörténész, útirajzíró, szerzetes tanár. Előbb Baján, majd Kecskeméten tanult, ahol 1882-ben belépett a piarista rendbe. Történelem és latin szakos tanári diplomáját 1889-ben Kolozsvárott szerezte. Ezt követően a piaristák vidéki gimnáziumaiban tanított. Leghosszabb ideig - 29 évig - Veszprémben volt tanár, ahol a Veszprém Vármegyei Közművelődési Egyesület elnöki feladatait is ellátta és szerkesztette ennek naptárát is. Sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, amelyről önálló műve is megjelent. Beutazta Európa csaknem minden országát és Észak-Afrikát. Utazásai során szerzett tapasztalatairól és élményeiről cikkeket (Az orosz egyház a nemzeti kultúra szolgálatában; Képek egy kis kultúrnép, a hollandok életéből; A nemzetiségi kérdés Belgiumban) írt. Földrajzi, néprajzi és társadalmi vonatkozásokban értékes útleírásainak jelentős része elsőként a Veszprémi Hírlapban látott napvilágot. Zsigmond János Veszprémben hunyt el 1936-ban.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Veszport Demokrácia, Szolidaritás, Világháló Közhasznú Egyesület)

100 éve, 1915. november 30-án Kecskeméten hunyt el id. Kecskeméti Lajos orvos. Kecskeméten született 1830. április 20-án. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, a református kollégiumban végezte. A szabadságharc kitörésekor gerillacsapatba állt, később honvéd lett. Részt vett a temesvári és a lugosi ütközetben. Borosjenőnél fogságba esett, de egy aradi vendéglő udvarából megszökött. A gimnáziumot befejezve Pesten, majd Bécsben folytatta orvosi tanulmányait. Diplomáját 1856-ban szerezte. Egy ideig bécsi kórházakban dolgozott. 1857-ben hazajött, és orvosi gyakorlatot folytatott. 1867-ben városi halottkémnek választották. 1878-ban a város tisztiorvosa lett. Javaslatára Kecskemét elsőként szervezte meg az országban a „szegénybetegek” kötelező ingyenes gyógykezelését, az állandó, éjjeli-nappali orvosi szolgálatot, a „törvénytelen gyermekek" rendszeres segélyezését. 1908 márciusában ment nyugdíjba. A jogakadémián is tanított 1875-től 1910-ig a törvényszéki orvostan magántanáraként. 1876-ban az izraelita hitközség elnökévé választotta. Cikkei a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Lapok, 1915 *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1916 *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)