NAPRÓL NAPRA2016. április 1-30.

április 13.

100 éve, 1916. április 13-án Budapesten hunyt el Eötvös Károly író újságíró, ügyvéd, a Függetlenségi Párt politikusa. Mezőszentgyörgyön született 1842. március 11-én. Jogi tanulmányait Pápán, Kecskeméten és Pesten végezte. 1863-ban részt vett az Almássy-féle összeesküvésben, ezért pár hónapig fogságot szenvedett. 1865-ben Pápán jogakadémiai tanár, majd a kiegyezés után ügyész volt. 1866-ben bírói vizsgát tett. 1872-ben Deák-párti programmal mint országgyűlési képviselő nagy hatású szónoklataival hívta fel magára a figyelmet. Deák Ferenc halála után rövid időre birtokára vonult, de 1877-től mint ellenzéki vezér ismét szerepet vállalt a közéletben. 1883-ban, a hírhedt tiszaeszlári perben az ártatlanul vádoltak védőügyvédjének szerepét vállalta. Ezzel a perrel neve túljutott az ország határain. 1892-ben egy ideig a Függetlenségi és 48-as pártkör elnöki tisztségét töltötte be, rövidesen azonban új ellenzéki pártot alakított. Több fővárosi lap számára dolgozott. Szépirodalmi műveiben, emlékezéseiben, útirajzaiban a reformkort, a 48-as szabadságharcot és a köznemesi liberalizmust lelkesítő példaként ábrázolta. Mesélő kedve és anekdotikus humora tette írásait vonzóvá.

április 15.

100 éve, 1916. április 15-én Kecskeméten hunyt el Bárány József főrabbi, egyházi író. Nádudvaron született 1859. december 11-én. 1877-től 1885-ig a budapesti rabbiképző növendéke volt. 1885-ben avatták bölcsészdoktorrá a pesti egyetemen, 1886-ban pedig rabbivá. Ezt követően debreceni hitszónok, majd budapesti hitközségi tanfelügyelő lett. Innen került Kecskemétre 1890-ben, ahol az izraelita hitközség főbírája, a hírös város főrabbija lett. Jelentősebb munkái Budapesten, Debrecenben és Sárospatakon láttak napvilágot. Halotti beszédei, gyászbeszédei Kecskeméten jelentek meg nyomtatásban.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Zsidó Lexikon) 

április 19.

80 éves Varga László nyugalmazott református lelkipásztor, a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány Kuratóriumának elnöke. Kecskeméten született 1936. április 19-én. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1954-től 1959-ig a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója volt. Lelkészi diplomája átvétele után előbb segédlelkész volt Monoron, Seregélyesen, Izsákon, Kunszentmiklós és 1962 és 1966 között Kecskeméten. Ezt követően gyülekezeti lelkészként 10 évig szolgált Tiszakécskén, valamint 32 éven át szülővárosában. 2003 és 2008 között a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese volt. Tevékenyen részt vett a Kecskeméti Református Kollégium újraindításában, újraépítésében, 2006-tól 2009 decemberéig az iskolaegyüttes főigazgató-lelkésze volt. Írásait teológiai folyóiratok, egyházi szaklapok, hetilapok közölték.

Évtizedek óta részt vesz a helyi és az országos közéletben. 1980 és 1990 között Kecskemét Város Tanácsának tagja, 1991-től 1998-ig a város önkormányzati képviselője, 2010-től két ciklusban országgyűlési képviselő, a KDNP-frakció tagja volt. 2014 óta az új kecskeméti egyetemi campus beruházója, a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány Kuratóriumának elnöke. Kitüntetései: A Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (2007), Pro Urbe díj (Kecskemét, 2008), Kecskeméti Református Kollégiumi Díj (2008), Bács-Kiskun Megyéért Díj (2009).
(Forrás:  *Ki Kicsoda Kecskeméten)

április 26.

Már 125 éve sem volt vitamentes az üzletek vasárnapi nyitva tartása. Akadtak például olyanok – a fűszerkereskedők és a szatócsok –, akik sérelmezték, hogy rájuk nem vonatkozik a tiltás. „A vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvényt úgy várták már a kereskedők és szatócsok is, mint áldásos jótéteményt, hogy legalább egy héten a vasárnap délutánt megülhetik, illetőleg azt a fél napot családjának, nyugalomnak vagy élvezetnek szentelhetik, de fájdalom amily nagy reménység táplált bennünket, ép oly nagy csalódást nyertünk, a lapokban f. hó 18-án megjelent erre vonatkozó miniszteri rendelet által, mely a törvény alóli kivételeket tartalmazza; erre rámondhatjuk: »adtál uram esőt, de nincs köszönet benne«.”
(Forrás:  *Kecskeméti Lapok, 1891. április 26.) 

25 éve, 1991. április 26-án hunyt el Tóth István újságíró, a Szolnokon megjelenő Nép Lapja főszerkesztője.

1920. február 8-án Budapesten született. Szülei félévenként tönkremenő szabó kisiparosok voltak. A gimnáziumi érettségit kitüntetéssel tette le, saját erőből, mert elsős korától tanítványai voltak, s ebből fedezte ruházatát, tandíját. Egyetemre akart menni, de fél év után dolgoznia kellett. Azután a katonaság következett, utána pedig munkaszolgálat, hadifogság. Végül újságíró lett Szolnokon. 1956-ban a Nép Lapja főszerkesztője volt, egy cikke miatt azonban letartóztatták. Hét hónapot töltött börtönben, s utána csak egy levéltárban helyezkedhetett el. Az Esztergomi Állami Levéltárban dolgozott 1963-ig, akkor került Kecskemétre, a Petőfi Népe szerkesztőségébe, ahol mint főmunkatárs tevékenykedett egészen 1982-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Munkásságát cikkek, riportok, tárcák, krokik, karcolatok százai őrzik az egyre sárguló újságlapokon.
(Forrás:  *Petőfi Népe, 1991)