főoldalra
   
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét
2019. augusztus 23.
   


PARTNEREINK



Aqua&Luna Apartman Gyula

Synergic Kft.

Gladiolus Kft.


Termostar Kft.

  

  




  

VALLOMÁSOK: Gyergyádesz László népművelő, művészeti menedzser, dramaturg70

Id. Gyergyádesz László népművelő, dramaturg, művészeti menedzser, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely nyugalmazott stúdióvezetője70 éves id. Gyergyádesz László népművelő, dramaturg, művészeti menedzser, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely nyugalmazott stúdióvezetője. Budapesten született 1947. június 8-án. 1969-ben a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán, 1974-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, közművelődés-felnőttnevelés szakon, valamint 1985-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet-dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1969 óta Kecskeméten él. Előbb a városi, majd a megyei tanács művelődési osztályán dolgozott, közben rövid ideig a Városi Művelődési Központ művelődési előadójaként is tevékenykedett. 1986-tól a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészeti titkára, igazgatóhelyettese, 2001-től igazgatója volt, illetve 2012-ben, már nyugdíjasként egy évig mint stúdióvezető irányította az intézmény – immár a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelye – munkáját. Ezzel párhuzamosan 1986-tól 2008-ig a kecskeméti Katona József Színházban mint dramaturg is dolgozott. Fényima című, Tóth Menyhért írásaiból és megnyilatkozásaiból összeállított monodrámáját többek között a Nemzeti Színházban is láthatta a nagyérdemű. Az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága Művészeti Szakbizottságának tagja, a Symposion Társaság kuratóriumi tagja. Szakmai munkájáért számos elismerést kapott: Művelődési Miniszter Nívódíja (1979), Magyar Tűz-díj (2000), Pro Regione Alföld (2001), Kecskemét Megyei Jogú Város díja a magyar kultúra napja alkalmából (2004); Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja (2004), Symposion Díj (2006), Leonardo da Vinci-díj (2009), Kada Elek-díj (2013).

Szüleimmel„Tisza-menti – szentesi és csongrádi – családból származom. Apai ágon görög őseim, Georgiádesz nevű eleim a családi emlékek szerint mintegy 300 évvel ezelőtt érkeztek Magyarországra. Szüleim Tiszaföldváron éltek. A második világháború után – születésem idején – Budapesten kaptak állást, ez az oka annak, hogy én a fővárosban láttam meg a napvilágot. Nem sokkal később azonban Martfűre költöztünk, édesapámék ugyanis a neves cseh cipőgyáros, Thomas Bata alapította »Batya« vállalatnál, a későbbi Tisza Cipőgyárban helyezkedtek el. Gyermekkorom nagy részét a Tisza-parti városban töltöttem, de Budapestet is otthonomnak tekintem mind a mai napig, barátok, rokonok és persze a munka is összeköt a fővárossal.

Szüleimmel


Az általános iskola nyolc osztályát Martfűn jártam ki, s mivel már tizenévesként felettébb érdekelt a latin nyelv, a középiskolát néhány barátommal együtt Kunszentmártonban, a jó hírű, latin oktatásáról is ismert József Attila Gimnáziumban végeztem el. Szinte megszállottan szerettem a latint, már az első év utáni nyáron, a szünidőben latin szövegeket fordítottam: a helybéli paptól elkértem a latin nyelvű bibliáját, és hosszabb-rövidebb passzusokat abból ültettem át magyarra. Kiváló nyelvész tanáraim is segítettek abban, hogy tudásomat elmélyítsem, különösen a néhány évvel ezelőtt elhunyt Kakuk Mátyásra és osztályfőnökömre, Beke Józsefnére – a már több mint öt évtizede Kecskeméten élő, az archaikus magyar nyelvet kutató és értelmező Beke József feleségére – emlékezem vissza szívesen.

Főiskolás koromban
Főiskolás koromban


Magyar-latin szakos tanárnak készültem, de a szegedi egyetemre a 170 jelentkezőből csak hetet vettek föl. Esélyem sem volt a bekerülésre, pedig korábban még egy területi középiskolai latin versenyt is megnyertem. A következő évet a hadseregben töltöttem, közben pedig – engedve a kultúraközvetítés iránti érdeklődésemnek – sikeresen felvételiztem Debrecenbe, a tanítóképző intézet speciális, népművelő-könyvtáros szakára. Nagyon sokrétű tudást nyújtott ez a főiskolai képzés, tanultunk például zene- és filmesztétikát és művészettörténetet is. Az oktatás színvonalát jól példázza, hogy az évfolyamunkból később szinte valamennyien továbbképeztük magunkat, és közülünk olyan neves szakemberek kerültek ki, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója és helyettese: Fodor Péter és Sóron László.

Boldog főiskolások - menyasszony-vőlegény - 1968-ban
Boldog főiskolások - menyasszony-vőlegény - 1968-ban


Feleségemet, Gyenes Jolánt is a tanítóképzőnek köszönhetem. Egy napon felvételiztünk – akkor találkoztunk először –, majd a következő években egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk, és 1969-ben, diplománk átvétele után össze is házasodtunk. Kecskemétre költöztünk, gyermekeink – három fiunk – már a hírös városban születtek. A legidősebb, Laci művészettörténész lett, jelenleg a Cifrapalota Képzőművészeti Gyűjteményének a vezetője. Péter, a középső fiunk zenész, leginkább Pesten él, de munkája miatt járja a világot, míg a legkisebb fiunk, Misi festőművész. Ő Pécsett végzett, azután feleségével egy ideig itt laktak Kecskeméten, tavaly azonban visszaköltöztek Baranya központjába.

Feleségemmel és három fiunkkal
Feleségemmel és három fiunkkal


Diákévei alatt feleségem Kecskemét város ösztöndíjasa volt, ezért a diploma megszerzése után az akkori népművelési felügyelő, Heltai Nándor mellett kellett volna kezdenie. Ő azonban világ életében könyvtárosnak készült. Nándor nagyon rendes volt, mert helyette egész egyszerűen elfogadott engem. Sokat dolgoztunk azután együtt, többször is előfordult, hogy idegenekkel találkozva – kellő büszkeséggel – mint a tanítványát mutatott be engem. Később a művelődési központ, azután ismét a város, majd a megyei tanács művelődési osztálya lett a munkahelyem. Mindenhol kiváló kollégák vettek körül – Kiss Márta, dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna –, és abban is szerencsés voltam, hogy a művészetek iránt talán az ország legnyitottabb politikai vezetője, Gajdócsi István állt akkor a megye élén. Nagyon hasznos, mai szemmel is vállalható tanulóévek voltak ezek számomra!

Id. Kátai Mihály kiállításának megnyitóján          Orosz János kiállításának megnyitóján, Buda Ferenccel
Id. Kátai Mihály kiállításának megnyitóján     Orosz János kiállításának megnyitóján, Buda Ferenccel

Az 1970-es évek elejétől a művészek között egyre népszerűbbé vált a tűzzománc. A megyei tanács támogatásával 1975-től Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepet szerveztünk. Az egész évben folyamatosan működő alkotóműhely 1984-ben alakult meg, az egykori malomépület 1985-től állt a művészek rendelkezésére. Az egyedülálló kezdeményezéshez én is örömmel csatlakoztam – egy évig kellett kérlelnem főnökömet, hogy engedjen el. 1986-tól azután az alkotóműhelyben folyó munkát hárman irányítottuk: Turi Endre festő- és zománcművész, Pap Gábor művészettörténész és én. Valamennyien erős akaratúak, szakmánkat elszántan szeretők voltunk, gyakran teljesen ellentétes dolgokat is képviseltünk. Ezekben a kérdésekben vérre menő vitákat folytattunk, de érvek mentén tudtunk közös álláspontot találni – ezek mind, mind hozzájárultak azután ahhoz, hogy a szakma mint egy erős, magas nívójú műhelyként tartott számon bennünket. Varázslatos éveket éltünk, igazi közösségben folyt a munka. Együtt alkottak az agg mesterek és az ifjú tanítványok, munka közben átadták, kicserélték egymás tapasztalatait, formálták egymást.

Tóth Menyhért síremlékének avatásán
Tóth Menyhért síremlékének avatásán


1986-tól 2008-ig egy másik területen is aktív munkát folytattam, a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja voltam. Lendvai Ferenc hívására vállaltam, hogy »két úr szolgája« leszek. Érdekes, izgalmas feladat volt. Rengeteg előadás születésében vettem részt, főleg Bodolay Gézával és Ádám Tamással dolgoztam együtt. Rendkívüli büszkeséggel tölt el, hogy Fényima című, Tóth Menyhért írásaiból és megnyilatkozásaiból összeállított monodrámámat előbb Komáromban, azután Alföldy Róbert előadásában a Nemzeti Színházban is színre vitték, később rádiójáték is készült belőle. Szerkesztőként részt vettem a kecskeméti teátrum történetét összegző két könyv összeállításában, és színházi műsorfüzeteket is készítettem.

A Kada Elek-díj átadási ünnepségén
A Kada Elek-díj átadási ünnepségén


Ezekben az években rövid ideig művészettörténetet is tanítottam a Bányai Júlia Gimnáziumban. Jóllehet nem szakom, azaz nem szereztem belőle diplomát, de kiváló professzoroknál sokat tanultam, vizsgáztam is belőle, és az akkori iskolaigazgató számított rám. Pár évig néhány osztályt próbáltam inkább buzdítani, sem mint hogy erőszakkal nevelni a művészetek szeretetére. Elvittem őket Báron Laci bácsihoz, jártunk a színházban, bepillanthattak egy kicsit a kulisszák mögé. Talán nem eredmény nélkül tettem a dolgom, mert egykori tanítványaimmal ma is jóban vagyok, ha találkozunk, örömmel idézzük fel a több évtizeddel ezelőtti órákat.

Feleségemmel és unokáinkkal
Feleségemmel és unokáinkkal


2013. január elseje óta »főállású« nyugdíjas vagyok. Rengeteget olvasok, szeretett könyveimet gyakran újraolvasom. Egy régi vágyam is valóra vált: egy hónapja mutatták be Nagy Attila színművész, rendező önéletrajzi és színházesztétikai írásainak, nyilatkozatainak, személyes vallomásainak szerkesztett gyűjteményét, melynek gondozásában jelentős szerepet vállaltam. Zenehallgatásra is fordítok időt, koncertekre is el-eljárok és színházba is gyakran elmegyek. Felsőszéktóban van egy kis kertünk, ott is szívesen elidőzöm. Szeretem a csendet, igénylem is, jó érzés a természetben lenni. De művész ismerőseimmel és barátaimmal is tartom a kapcsolatot, a naszvadi Tűzvirág nemzetközi alkotótáborból épp a napokban értem haza. A legtöbbet pedig természetesen a családdal töltöm. Immár négy unoka vesz körül – egyikük majd minden reggel velem, egy félórás beszélgetéssel kezdi a napját –, öröm a velük töltött minden perc!”


Aktuális lapszámunk tartalma:

A magyarságot szolgálta Németországban is

Negyedszázada a magángyógyszerészekért

A tragikusan elhunyt nagy reménység

IN MEMORIAM dr. Adorján Mihály

LAPOZGATÓ

VALLOMÁSOK: dr. Mikulás József nyug. növényvédelmi osztályvezető, címzetes főiskolai tanár

VALLOMÁSOK: dr. Remes Péter orvos ezredes, űrkutató, a ROVKI korábbi igazgatója

A kecskemétiek negyedszázados kedvelt helye


Aktuális számunk


2016. november 30.


Letöltés egyben (PDF)


Archívum

2007. december
2008. január
2008. február
2008. március
2008. április
2008. május
2008. június-augusztus
2008. szeptember
2008. október
2008. november-december
2009. január
2009. február
2009. március
2009. április
2009. május
2009. június-augusztus
2009. szeptember-október
2009. november-december
2010. január-február
2010. március-április
2010. május-június
2010. július-augusztus
2010. szeptember-december
2011. december
2012. június
2012. július-augusztus
2012. szeptember-október
2012. november-december
2014. január 9.
2014. január 16.
2014. január 23.
2014. január 31.
2014. február 14.
2014. február 28.
2014. március 15.
2014. március 31.
2014. április 15.
2014. április 30.
2014. május 15.
2014. május 31.
2014. június 15.
2014. június 30.
2014. július 31.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 31.
2014. szeptember 15.
2014. szeptember 30.
2014. október 15.
2014. október 31.
2014. november 30.
2014. december 15.
2014. december 31.
2015. január 15.
2015. január 31.
2015. február 14.
2015. február 28.
2015. március 15.
2015. március 31.
2015. április 15.
2015. április 30.
2015. május 15.
2015. május 31.
2015. június 15.
2015. június 30.
2015. július 31.
2015. augusztus 31.
2015. szeptember 15.
2015. szeptember 30.
2015. október 15.
2015. október 31.
2015. november 30.
2015. december 31.
2016. január 15.
2016. január 31.
2016. február 29.
2016. március 31.
2016. április 30.
2016. május 31.
2016. június 30.
2016. július 31.
2016. augusztus 31.
2016. szeptember 30.
2016. október 31.
2016. november 15.
2016. november 30.
2016. december 31.
2017. január 15.
2017. január 31.
2017. február 28.
2017. március 31.
2017. április 30.
2017. május 31.
2017. június 30.
2017. július 31.
2017. augusztus 31.
2017. szeptember 30.
2017. október 31.
2017. november 30.
2017. december 31.
2018. január 31.
2018. február 28.
2018. március 31.
2018. április 30.


Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:
regisztrálás


  HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.  •  Tel.: 20/886-1979  •  E-mail: info@hirosnaptar.hu