
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2023. december 8.

PARTNEREINK

VALLOMÁSOK: Palotás József hegedű- és szolfézstanár, tagintézmény-vezető70

70 éves Palotás József hegedű- és szolfézstanár, tagintézmény-vezető. 1944. március 16-án, Kiskunfélegyházán született. Zenei tanulmányait a Tiszakécskei Zeneoktatói Munkaközösségben kezdte, első hegedű-, egyben szolfézstanára dr. Batka László volt. Gimnáziumi tanulmányainak megkezdésekor a kecskeméti zeneiskolába is beiratkozott, ahol hegedűtanára Domján József lett. Érettségi után felvették a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolába, majd annak szaktanárképzőjébe, tanárai Gábor Arnoldné, Homoki György és Homor Annamária voltak. Hegedű és szolfézs szakon 1966-ban végzett Szegeden, de 1965. szeptember 1-jétől kinevezett tanárként már Kecskeméten tanított – és tanít immár közel 50 éve – az Állami Zeneiskolában. 1974. augusztus 1-jétől a később M. Bodon Pál nevét felvevő intézmény igazgatója lett. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak 1965 óta tagja, 1969-tõl hangversenymestere. Mint ifjú, pályakezdő tanár, kollégáival 1968-ban megalakította a Kecskeméti Vonósnégyest, amely több mint 15 éven át működött. Tanártársaival 1975-ben létrehozták az iskola kamarazenekarát, mely 1992-ben vette fel az M. Bodon Pál Kamarazenekar nevet. Művészeti irányítása mellett ez az együttes is a város zenei életének szerves részévé vált. A Katona József Színház zenekarában is több évtizedig játszott, valamint 2004-ben részt vett az iskola volt növendékeiből alakult Lakó Sándor Kamarazenekar elindításában is.

Az évek folyamán számos zenepedagógia-történeti témájú írása jelent meg: A zeneiskola rövid története; M. Bodon Pál, a pedagógus és az iskolavezető; A Gábriel-Vásárhelyi Hegedűiskola elemzése. Több éve országos szakértőként is szolgálja a magyar zeneoktatás ügyét. 1997. június 4-én Kecskemét Városért Oktatási Díjban részesült. A képviselőtestület 1997. szeptember 1-i hatállyal főtanácsosi címet adományozott részére. 2002-ben Kodály Zoltán-díjat, 2003-ban Pilinszky János-díjat, 2004-ben Magyar Művészetoktatásért-plakettet kapott. 2009-ben Az év zenekari művésze címmel jutalmazták, míg 2012-ben a Bács-Kiskun Megyei Prima Díjjal ismerték el nevelői és előadóművészi tevékenységét.

„Tősgyökeres kiskunfélegyházi családba születtem, őseim a Sarlós Boldogasszony templom adattárában fellelhető iratok szerint a 18. század második fele óta félegyházi római katolikus kisbirtokosok voltak. Édesapám évekig a Strasser-testvéreknél dolgozott kereskedő segédként, majd a világháború után önállósította magát és saját textilüzletet nyitott Tiszakécskén. Édesanyám egy virágboltban helyezkedett el. Néhány év elteltével édesapám a földműves szövetkezet textil áruházának üzletvezetője lett.

Gyerekkoromat Tiszakécskén töltöttem, 1950 és 1958 között általános iskolába is ott jártam. Egyik osztálytársamat, Kállai Józsefet, a helyi prímás fiát, valamint a központi étteremben muzsikáló apját gyakran hallottam hegedülni, és nagyon megtetszett a hangszer. Érdeklődésemet látva édesanyám vett nekem egy hegedűt, és hetedikes koromban a Kecskemétről kijáró dr. Batka László tanítványa lettem.

A nyolcadik osztály elvégzése után Kecskeméten, a Katona József Gimnázium énekes-humán tagozatán tanultam tovább. Kiváló tanáraim voltak. Osztályfőnökünk, Mester Barnabás történelemtanár törődött velünk, szeretett bennünket. Hordós Károly békés, rendes ember volt, magyart és olaszt tanított nekünk. Sokat szoktam emlegetni matematikatanáromat, Szemerey Andort, mert szerintem mindenkinek úgy kellene tanítania, ahogy ő tette: jó kedvvel, vidám hangulattal, nagyszerű érzékkel végezte munkáját, szeretettel foglalkozott a közepes tudású diákokkal is. De szívesen és tisztelettel emlékezem dr. Berecz Vendelre, Nemesszeghy Lajosra, Sárkány Irénre, dr. Szabó Adorjánra, Tóth Józsefre, Zsiga Lászlóra is.

Az érettségit követően orosz-olasz szakon szerettem volna tanulmányaimat folytatni, de egy adminisztrációs hiba miatt ez nem sikerült. Szegedre, a Konzervatóriumba azonban mehettem. Évfolyamtársaimhoz, a zeneművészeti szakiskolákból érkezettekhez képest jelentős hátrányban voltam, hiszen későn, 13 évesen kezdtem zenélni. Kitartással, szorgalommal be lehetett pótolni a lemaradást, s mivel szerettem a hangszert és szívesen tanultam a szolfézst is, mindez nem esett nehezemre. Később, 1997 és 1999 között a Budapesti Műszaki Egyetem Társadalomtudományi Karának kecskeméti kihelyezett tagozatán a közoktatás vezetői szakot is elvégeztem.

A kecskeméti szimfonikusok
élén Kemény Endre,
a hangversenymester Palotás József
(Fotó: Tóth Sándor)

A tanulást egyébként azóta sem hagytam abba. Életem során mindig nagyon fontos volt a zenekari munka, a kisebb vagy nagyobb zenei együttesekben való közreműködés. Az együtt muzsikálásban újabb hatások, benyomások érik az embert, ott lehet igazán csiszolódni. A mai napig azt várom a legjobban, hogy valami új, komoly feladattal találkozzak. Ha egy kiemelkedő szerző nagy művét tanulom, vagy egy jelentős embert ismerek meg, még mindig úgy érzem, gazdagodom tudásban, tapasztalatban.

A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjaként az első években sokat tanultam az Operaházból érkező művészek játékát figyelve. Már akkor is nagyra tartottam, s ma sem értékelem másként Kemény Endre karnagy úr erőfeszítéseit, aki a fővárosból érkezve rendkívül tudatos módon egy széles zenekari repertoárt alakított ki. Az együttes vezetői látták, hogy a zenekari munkát komolyan veszem, hogy mindig lehet rám számítani, és 25 évesen megbíztak a koncertmesteri feladattal.

2009-ben Az év zenekari művésze
címmel jutalmazták

Életem legnagyobb részét a zeneiskolában töltöttem. Négy évig itt tanultam, s immár 49. éve itt tanítok, a nyáron lesz negyven éve, hogy az intézmény munkáját irányítom. Mindig buzgólkodó, szorgalmas ember voltam. Talán túlzásba is vittem a munkát, túl sok időt töltöttem itt, és a kelleténél kevesebb jutott a családomra! De a munkám egyben a hobbim is. Hálás vagyok feleségemnek, aki elviselte a sok elfoglaltságomat, társként és kollégaként is végig mellettem állt! Köszönettel tartozom munkatársaimnak is, akikkel évtizedeken át jó hangulatban, békességben dolgozhattam.

Helyettesével, Kubinyi Attilánéval
és Szepesi Annamária iskolatitkárral,
akik hosszú idő óta segítik munkáját

Rendkívül jól esett, hogy 2007-ben az intézmény átszervezésénél vezetői pályázatomat egyhangúan támogatták. Büszke vagyok arra is, hogy iskolánk diákjai közül sokan zenei pályára mentek. Sorolhatnám a neveket, de talán beszédesebb adat, hogy tanáraink mintegy 30 százaléka korábban a tanulónk volt.

Gyermekkoromban jártam hittanra, sokat ministráltam, a Gémes Mihály atyával töltött programok kedves emlékeim, de a hit – bár életem során állandóan jelen volt – nem mélyült el eléggé bennem. Az emberi kapcsolatokat mindig fontosnak tartottam, és az évek előre haladtával ez egyre erősebb bennem. Ha a vezetői feladatot néhány hónap múlva át is adom, a kollégákkal a jövőben is szeretnék még találkozni, szakmai tanácsadással munkájukban segíteni őket. Hegedülni is szeretnék még, szándékomban áll házi muzsikálásokat is szervezni! De a következő években leginkább arra törekszem majd, hogy egyre többet legyek együtt családommal, feleségemmel, gyermekeimmel és unokáimmal.”