|
|
VALLOMÁSOK: prof. dr. Cserni Imre mezőgazdasági szakmérnök, egyetemi tanár80![]() „Gazdálkodó családból származom, apám és nagyapám is a szó legszorosabb értelmében gazdaemberként élt: a napszámosok között dolgozva, ha kellett, első kaszásként művelték a földjüket. Kecel határában, egy gyönyörű szép tanyán nevelkedtem föl, 90 hold – benne 10 hold szőlő – tartozott hozzá. Szerettem ott élni, mindig csak birtoknak neveztem. Öt évvel idősebb nővéremmel ketten vagyunk testvérek. Gyerekként gyakran megsértődtem, ha kihagyott a játékból. Emiatt egy darab kenyérrel és kolbásszal többször is »világgá mentem« – elbújtam a közeli erdőben –, persze egy idő múlva engedtem szüleim hívó szavának, és visszamentem a tanyára. ![]() Szüleimmel és nővéremmel Az elemi iskolát Kecelen kezdtem el, ezekben az években már az ott élő nagyszüleimnél laktam. Az ötödik elemiig jártam oda, majd a világháború után, 1946-tól Kalocsán, a jezsuitáknál folytattam a tanulmányaimat. Az államosítás miatt csupán két évig tanulhattam az érseki főgimnáziumban, de azok az évek mégis egész életemre nagy hatással voltak. Kiváló tanárok vettek körül, különösen Matkovics tanár úrra és Takács tanár úrra, illetve a kollégium – akkor még internátusnak nevezték – igazgatójára, páter Szörényire emlékezem vissza szívesen. ![]() ![]()
A lovakat kicsi korom óta szeretem Apám méhészkedni is megtanított
1948-ban visszamentem Kecelre, és ott fejeztem be a nyolc elemit. Közben apámat kuláknak minősítették, a »birtok« egy részét elvették, és én sem mehettem még középiskolába sem. Erre csak egy évvel később nyílt lehetőségem, amikor az állam visszaadott nyolc egyházi iskolát, és engedélyezte, ![]()
Elsős gimnazistaként
A fővárosban eltöltött év is szép emlék, de a három kecskeméti tanulóév jóval többet adott számomra. Rendkívül szigorú, de mégis emberséges tanárok tanítottak, a másik ember tiszteletére, a mértékletes életre nagy hangsúlyt fektettek. Nagyon szerettem Kender József tanár úr biológia- és kémiaóráit, de az osztályfőnökünk, Veszprémi Tibor atya matematikaóráit is élveztem. Vele később évtizedeken át jó barátságot is ápoltam haláláig. Osztálytársaimmal nagyon jó kapcsolatom volt. Legközelebbi barátom Csuthi Lajos lett, vele még Kalocsán ismerkedtem meg, azután itt is együtt tanulhattunk. Ő is Kecskeméten él, szinte minden héten találkozni szoktunk, hiszen »köröszt-komaságban« vagyunk. Sajnos, a többiek közül már sokan meghaltak, tavaly a 60. érettségi találkozót már nem is tudtuk megtartani – nehéz a még életben lévőket összehozni. Életem során mindig a talaj közelében éltem, de mégsem mezőgazdasági mérnöknek készültem. Érettségi után állatorvos szerettem volna lenni, fel is vettek az Állatorvos-tudományi Főiskolára. Kulák múltam azonban ott is utolért: a káderező bizottság elnöke kizáratott az iskolából. Néhány hónap múlva új igazgatót neveztek ki az intézmény élére, és egyik első döntéseként Urbányi János professzor visszavett, így másfél évig ismét odajárhattam. Bár az állatorvosi álmaimról nem tettem le, mégis úgy gondoltam, előbb diplomát szerzek egy másik területen, talán utána ![]() Esküvői fotónk Feleségemmel, Kurucz Katalinnal még 1957-ben találkoztam először. A szabadszállási állatorvos középső lánya volt. Kati is Pesten tanult, az orvostudományi egyetemre járt. Évekig »ismerkedtünk«, majd 1963-ban össze is házasodtunk. Keresztanyám akkor Rómában élt, az ő meghívólevelének köszönhetően – a vonatjegyet is megküldte – az olasz fővárosba mehettünk nászútra. Fejenként 5 dollárral indultunk el, és rokonom jóvoltából felejthetetlen élményeket szerezve egy hónapot töltöttünk az »örök városban«. Fiunk három évvel később született. Gábor a Bács-Kiskun Megyei Kórház osztályvezető főorvosa, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának professzora. Az emlőbetegségek patológiája területén világhírnévre tett szert. Feleségével, Emesével már két unokával is megörvendeztettek bennünket. Dorottya fogorvosnak, Bálint informatikusnak készül, mindketten Szegeden tanulnak. ![]() Feleségemmel, menyemmel és fiammal az 1990-es évek elején Egyetem után feleségem Kecskeméten kapott állást – abban az időben még nem mi választhattunk munkahelyet, hanem kijelölték azt –, így ideköltöztünk. Kati egy ideig a KÖJÁL-nál, azután föl-orr-gégész szakorvosként a megyei kórházban dolgozott. Én a Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetnél helyezkedtem el. Állatorvosi terveimet hamarosan végleg feladtam. Egy olyan helyre kerültem ugyanis, ahol nemcsak megszoktam, hanem meg is szerettem a munkámat. A Mészöly Gyula által irányított intézetben, Bauer Ferenc mellett, elsősorban a homoktalajok tápanyag-gazdálkodásával foglalkoztam, kandidátusi értekezésemet is ebből a témakörből írtam. A szántóföldi és zöldségnövények trágyázási kutatásaiban is résztvettem, és egy hazánkban korábban alig ismert zöldségfaj – a gumós édeskömény – honosítása, illetve nemesítése is az én munkám eredménye. ![]() A gumós édeskömény fajtaminősítő okirata Az intézetben folytatott munkám mellett talajtani szakértőként dolgoztam Algériában, Közép-Amerikában, majd FAO szakértőként Laoszban, később pedig Jemenben is. Algéria még nem jelentett nagy élményt – ott megmondták, hogy pontosan mit kell tennem –, de későbbi utaim során már sok mezőgazdasági terv elkészítésében is részt vehettem, például a talajok sókimosásával, a szikesség eltávolításával foglalkoztam, ezek már izgalmasabb, érdekesebb feladatok voltak. Szerettem külföldön dolgozni, és talán nem is végeztem rosszul a munkámat, hiszen még nem is olyan régen Algériába és Katarba is hívtak szakérteni. Soha nem akartam tanár lenni, nem is lehettem volna, mert az elveim miatt nem nagyon kaptam volna katedrát. 1983-ban a gödöllői egyetemen tanszékvezetői állást ajánlottak föl, de én nem vállaltam el ezt a feladatot. 1991-ben azután Kecskemétre, a kertészetire hívtak, én azonban ismét nemet mondtam. ![]()
Immár közel negyedévszázada tanítok
Docensként kezdtem tanítani a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán, és azóta folyamatosan végzem ezt a szép feladatot. Létrehoztam és jó néhány évig vezettem is a Környezettudományi Tanszéket. A tanítás számomra öröm, még most, nyolcvanévesen is vállaltam heti négy órát. Úgy tartom, egy tanárnak kötelessége, hogy megszerettesse a tárgyát és magát, de mást is kell nyújtani a diákoknak: értékrendet. Erre törekedtem az elmúlt közel negyedévszázad alatt. Több mint 25 éve Talfájában vettünk egy tanyát. Amolyan úri tanya, mert nincsenek jószágaink. Feleségemmel együtt az a mindenünk. Szőlőm is van és bort is készítek, meg évente egyszer-kétszer a barátainkkal is összejövünk ott. A jövő felé nézve nagyon sok tervem már nincs. Amíg be tudok járni a főiskolára, addig még szeretnék tanítani, és persze, ha erőm engedi, szeretném még a tanyát is gondozni, hiszen ott érzem én jól magam, »a talaj közelében«!" |
Aktuális lapszámunk tartalma:A Szentföld első magyar nyelvű leírója Az erdélyi magyar művelődési élet nagy egyénisége Kodály önvallomása: a Magyar Zsoltár Szakmája egyik legjobb művelője volt Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||