|
|
VALLOMÁSOK: Szeverényi István nyugdíjas erdész90
Szeverényi István Ezt követően apja nyomdokaiba lépve ő is erdész lett. Az erdészképző szakiskola elvégzése után a Kecskeméti Állami Erdőgazdaságnál, illetve annak jogutódainál dolgozott. A szakmai ranglétrán gyorsan haladt: 1951 augusztusában beosztott erdészként kezdett, azután vezető erdész, üzemegységvezető-helyettes, pagonyvezető, főerdész, illetve az erdőgazdaság központjában előadó volt. Bő öt év szolgálat után, 1957 februárjában már erdészetvezetőnek nevezték ki, és ezt a feladatát nyugdíjazásáig, 1986 júniusáig látta el. Közben szakmailag is folyamatosan képezte magát: 1961-ben erdész-technikusi oklevelet szerzett, valamint 1977-ben a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem vezetőképző tanfolyamát is elvégezte. Nyugdíjasként tanácsadóként még évekig segítette a KEFAG munkáját, emellett fiútestvérei – köztük a világháborúban hősi halált halt János és Kálmán – életútját bemutató könyvek anyagát állította össze. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméti Területi Szervezete tagja, a Veterán Repülők Kecskeméti Egyesületének tiszteletbeli tagja. A világháborúban tanúsított magatartásáért és a szakmájában eltöltött 35 év elismeréseként számos oklevelet és kitüntetést kapott, ez utóbbiak közül a legfontosabbak: Erdélyért Emlékérem (1940), Délvidékért Emlékérem (1941), Tűzkereszt I. fokozata (1943), a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozata (1970 és 1986), Bedő Albert-emlékérem (1984), II. Világháborús Emlékérem (1998), Honvédelemért kitüntető cím (2012), Életfa Emlékplakett Arany Fokozata (2014). „1924-ben születtem Kecskeméten. Édesapám, Szeverényi János erdész és neje, Lipkovics Franciska házasságából öt fiú és négy leánygyermek született. Édesapám részt vett az I. világháborúban az olasz fronton, Isonzónál megsebesült, 67 %-os hadirokkanttá nyilvánították. A háborút követően az egri káptalan matkói erdészetében erdőőrként dolgozott.
Fiútestvéreim közül hárman katonai pályára léptek. Engem is vonzott a katonai hivatás, emellett nagyon szerettem a zenét is. Jó zenei érzékem és tanulmányi eredményeim hatására már
19 évesen 1938 és 1941 között, a honvédség békés területszerzésének időszakában jelentős szerephez jutottak a katonazenekarok. Szereplésünk a bevonulások alkalmával rendezett ünnepségeken a polgári lakosságot és a katonákat is lelkesítették, büszkeséggel töltötték el. A legtöbb településen – Újvidék, Szabadka, Palics, Szenttamás, Zsablya, Pacsér, Feketics, Temerin, Zenta, Óbecse, Zombor – megjelent a 7. gyalogezred zenekara. E helyeket 71 év múlva turistaként végiglátogathattam.
1942 tavaszán a 7. gyalogezred zenekarával engem is a keleti frontra vezényeltek. 1000 km-es gyalogmenet után érkeztünk meg a hadosztályparancsnokság harcálláspontjára, Medvezsina-Poljána nevű kis településre. Az ezredzenekar
Óbecsén a katonazenekar tagjaként Szülőföldünkkel rendszeres kapcsolatot tartottunk: csomagot kaptunk, folyamatosan leveleztünk. A fronton kapott zsold egy részét gyakran hazaküldtem. A hangulat viszonylag jó volt, reméltük, hogy még 1942 késő őszén győztesként magunkhoz ölelhetjük szeretteinket. Sajnos, nem így lett! A súlyos áldozatokat követelő harcok ellenére az urivi hídfőt nem tudtuk elfoglalni, majd a tél beálltával helyzetünk egyre rosszabb lett. A szovjet túlerő által szétzilált alakulatunk visszavonulásra kényszerült.
1943. május 22-én, 16 óra 10 perckor érkeztünk meg a kecskeméti vasútállomásra, az ezredzenekar a Zrínyi indulót játszotta. A hazatérő katonákat a katonai és a polgári vezetők köszöntötték, majd a fogadó vendégek előtt a zenekar indulójára díszmenetben vonultak el a honvédek. A fogadáson a város mintegy tízezer lakosa vett részt. 1943. augusztus 1-én előléptettek írnok szakaszvezetőnek, a pótkeret parancsnokságon bizalmas munkakörben szolgáltam, a tartalékos állomány ügyeit intéztem. Katonai pályafutásom legkellemesebb időszaka ez volt, a Nyíl u. 13. alatti családi házban laktam. 19 évesen a Tűzkereszt, az Erdélyi és a Délvidéki emlékérem birtokosa voltam.
Kecskeméten 1944 októberében a városvezetés és a városparancsnokság elrendelte a rendkívüli állapotot és megkezdődött a lakosság kitelepítése. Egységemet Lajoskomáromba vezényelték, azután a komáromi erőd VI. Werk-ben szállásoltunk el. A Garam nyugati partján védelmi állást építettünk ki, majd 1945. március 30-án Érsekújvárnál hadifogságba estem.
A Kecskeméti Lapok beszámolója 1948 tavaszán váratlanul jött a jó hír, hogy minden magyar hadifoglyot visszaszállítanak hazájukba. Sajnos, én csak a második transzportban térhettem haza. Kecskemét nagyállomására 1948. november 7-én 19 és 20 óra között érkeztem. Az állomáson szüleim, testvéreim, sógoraim vártak. A viszontlátás örömét ma sem tudom leírni. Hosszú-hosszú perceken keresztül ölelkeztünk és sírtunk. Sírva örültem a viszontlátásnak, és sírva bánkódtam, mert e percekben tudtam meg a valóságot, hogy két derék bátyám, János és Kálmán a hazáért hősi halált haltak. Nyíl utcai lakásunkon virradatig tartott a közel négy évről szóló tragikus élménybeszámoló.
Esküvői fotónk Első erdészeti végzettségemet a Szeged-Ásotthalom Erdészképző Szakiskolában szereztem, majd 1961-ben Szegeden erdész-technikusi oklevelet szereztem, míg 1977-ben a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen vezetőképző tanfolyamot végeztem. Kecskeméten, Nyárjason vezető beosztásokat töltöttem be. Számtalan kitüntetésben részesültem, sokszor kaptam meg a Kiváló dolgozó, és az Erdészet kiváló dolgozója címet. Legjelentősebb szakmai elismerésem a Bedő Albert-emlékérem volt 1984-ben. Nyugdíjazásom után sok éven át gyűjtöttem össze fiútestvérem életrajzi dokumentumait. Számos adatot, információt levelezés utján külföldről szereztem be. A fellelt anyagokat rendszereztem és könyvek formájában be is köttettem.
Napjaim gyorsan telnek. A KEFAG rendezvényeire rendszeresen eljárok, egykori kollegáimmal szinte napi kapcsolatban állok. Utódommal, Madácsi Sándorral minden évben egyszer egy napot arra szánunk, hogy az általam korábban felügyelt erdészet kerületei közül egyet meglátogatunk. A Honvéd Hagyományőrző Egyesületben is nagyon jól érzem magam, és megtisztelő számomra, hogy bátyám révén a Veterán Repülők Az Életfa Emlékplakett Arany Fokozata kitüntetés átvétele Szüleimtől azt tanultam, hogy aki családját, hazáját és szakmáját szereti és tiszteli, az a nehéz helyzetekben is megállja a helyét, boldog ember lesz. Ennek igazságát magam is megtapasztaltam, és szeretném átadni gyerekeimnek, unokáimnak.” (Források: *Jósa Iván - Károlyfalvi József: A Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméten *KEFAG Zrt. *Ki Kicsoda Kecskeméten) |
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||